Trianonra emlékezve
- Részletek
- Utolsó frissítés: 2012. június 12. kedd, 22:51
- Emlékezés Trianonra a nemzeti összetartozás napján -
Fúj a szél, zúgnak a harangok. Mintha a szél kondítaná az emlékezés nehéz bronzszoknyáit. Mert megemlékezni kell, mert beszélni tudni kell arról, ami fáj.
Június 4-én diákjaink közremûködésével a kollégiumban mi is fejet hajtottunk Trianon emléke elõtt, amelyrõl nehéz beszélni. Az adatok könnyen elsorolhatók. Számok egymás után. De a fájdalmat, mely 1920 után az országra fekete fátyolként ereszkedett, nehéz szavakba önteni a tizenéves generáció számára. De tudniuk kell az elcsatolt területekrõl, az idegenbe kényszerült magyarságról, az országot évtizedekre megnyomorító gazdasági és katonai intézkedésekrõl. Tudatában kell lenniük, hogy a külhonba szakadt magyarok részét képezik a magyar nemzetnek, s ahogy az erdélyi-magyar költõ, Kányádi Sándor egyszer fogalmazott: „Magyarország határa nem addig terjed, mint amit a televízióban látunk, hanem addig, amíg a legtávolabbi minõségi magyar ember is él”.
Jóllehet a diákok figyelmét másra is fel kell hívni. Trianon traumája máig hat, s teremt ennek mezsgyéjén szélsõséges elképzeléseket dédelgetõ csoportokat. Meg kell tanulniuk a sokszor fantazmagórikus nézetek mögé látni, s a történelemórákon kapott ismereteik tükrében állást foglalni Trianonról.
Tudatosítani kell bennük, hogy a múltból építkezve, az elért eredmények mentén kell tovább haladni, s erõsíteni nemzetünk összetartozását határon innen és határainkon túl.
Trianon gondolkodásra késztet, üzen. Hinnünk kell, hogy a sors teret nyit nekünk, s ezzel élnünk kell, erõsíteni a magyarság egységét, összetartozását igazi kincseinkkel: a magyar nyelvvel, nemzeti kultúránkkal és történelmünkkel.
Június 4-én diákjaink közremûködésével a kollégiumban mi is fejet hajtottunk Trianon emléke elõtt, amelyrõl nehéz beszélni. Az adatok könnyen elsorolhatók. Számok egymás után. De a fájdalmat, mely 1920 után az országra fekete fátyolként ereszkedett, nehéz szavakba önteni a tizenéves generáció számára. De tudniuk kell az elcsatolt területekrõl, az idegenbe kényszerült magyarságról, az országot évtizedekre megnyomorító gazdasági és katonai intézkedésekrõl. Tudatában kell lenniük, hogy a külhonba szakadt magyarok részét képezik a magyar nemzetnek, s ahogy az erdélyi-magyar költõ, Kányádi Sándor egyszer fogalmazott: „Magyarország határa nem addig terjed, mint amit a televízióban látunk, hanem addig, amíg a legtávolabbi minõségi magyar ember is él”.
Jóllehet a diákok figyelmét másra is fel kell hívni. Trianon traumája máig hat, s teremt ennek mezsgyéjén szélsõséges elképzeléseket dédelgetõ csoportokat. Meg kell tanulniuk a sokszor fantazmagórikus nézetek mögé látni, s a történelemórákon kapott ismereteik tükrében állást foglalni Trianonról.
Tudatosítani kell bennük, hogy a múltból építkezve, az elért eredmények mentén kell tovább haladni, s erõsíteni nemzetünk összetartozását határon innen és határainkon túl.
Trianon gondolkodásra késztet, üzen. Hinnünk kell, hogy a sors teret nyit nekünk, s ezzel élnünk kell, erõsíteni a magyarság egységét, összetartozását igazi kincseinkkel: a magyar nyelvvel, nemzeti kultúránkkal és történelmünkkel.
Gergye Szilvia
nevelõtanár