Bácskában játszódik, ahol nábobok élnek és akár három templom is van egy faluban, akkora a gazdagság. Ebbe a világba csöppen bele a 22 esztendõs, fiatal tanítónõ, hogy azután megvívja a maga küzdelmét.

Egy alföldi faluba megérkezik Budapestrõl a fiatal tanítónõ, mégpedig a kántortanító házába, ahol már ott lakik egy fiatal filológus, mint tanító, és akibe már szerelmes is a kántor lánya.
Az érkezõ Flórát rögtön megrohanják a falubeli pozícionált urak, a szolgabíró és a káplán, a bíró, az orvos, a gyógyszerész, és persze a falu leggazdagabb kegyura, ifj. Nagy István.
Flóra csökönyös elutasítása felidegesíti a falu urait, akik fel vannak zaklatva a tanítónõ miatt, s közben még a szerencsétlen filológus, a kis tanító is beleszeret Flórába, aki még ifj. Nagyot is elutasította.
Mindennek ellenére, ha nem mutatkozik is többé a színen, mindennap érkeznek Flórának virágcsokrok, a fõvárosi cigányprímás pedig minden éjszaka szerenádot húz a bandájával az ablaka alatt. Ez lesz azután a titok. Mert a faluban senki sem tudja, kitõl jönnek a csokrok és a zene, és ez lesz a fõbûne Tóth Flóra tanítónõnek. Ezért ítélik el. Flóra az ítélõszék elõtt nem leplezi le ifjú Nagyot, és nem is védekezik. Az iskolaszék felfüggeszti állásából, õ pedig megígéri a filológusnak, hogy hozzámegy feleségül. Csakhogy megérkezik ifjú Nagy, aki feleségül kéri, elküldve lánykérõbe hozzá a szüleit is, akik különféle ármánykodásokkal próbálják lebeszélni Flórát a fiukkal kötendõ házasságról. Flóra állja a megaláztatásokat, de megparancsolja nekik, hogy ismét jöjjenek el, és rendesen kérjék meg. Amikor ez megtörténik, akkor leckézteti meg igazából a gazdag és dölyfös Nagyékat, a falubeli pozícionált urakkal együtt. És ezek után elmegy, ifjú Nagy pedig utána rohan, Flóra pedig megbocsát, és a színmûben melodramatikus lesz a befejezés.

Bródy Sándor száz éve írt „falusi életképe” ma is minden elemében ismerõs – a korrupció, a zaklatás, az álszent gõg, irigység, unalom, – minden olyan, mint ma, de még a „boldog békeidõk” finomabb árnyalataival.

Forrás: „Legeza Ilona könyvismertetõ”