A Csodák Palotájában

2008. május 14-én ellátogathattunk a Csodák Palotájába. Induláskor még örülhettünk a jó időnek, de mire odaértünk, már eleredt az eső. Számunkra ez sem jelentett gondot, hiszen így legalább előbb bemehettünk.
Már a lepétetőrendszer sem a megszokott volt, ugyanis a belépőnként kapott karszalagunk vonalkódjával működött.
Amikor beléptünk, rengeteg furcsa játékot, tárgyat láttunk, amiket ki is próbálhattunk. A legszembetűnőbb talán az Óriás-asztal az óriás-székekkel volt. Ezzel azt próbálták érzékeltetni, hogy mekkora probléma egy kisgyerek számára az, hogy felmásszon egy székre és az aztalnál üljön.
Nagyon mókás volt látni, ahogy a "középiskolások" ültek fel a székekre.
Láthattuk még a digitális tükröt, ami lefényképezett, és egy négyzetes kerekű kisautót hullámos pályán.
A legjobban talán abban a szobában szórakoztunk, ahol lefényképezték az árnyékunkat.. De a tükörterem is megmutatta az emberek sokoldalúságát és itt mindenki rájött, hogy milyen jó, hogy "csak egy van belőlem".
Annyi mindent próbálhattunk még ki, hogy itt nehéz lenne mindet felsorolni, élményekkel kommentálni.
Egy biztos, nagyon megérte elmenni, mert sokat tanulhattunk, nevethettünk és egy pillanatra elhihettük, hogy van még "csoda".
Amikor kiléptünk a kiállításról, láthattuk, hogy itt még nincs vége a dolognak, mert egy roncs-kiállítás várt minket a parkban.
Itt különböző hulladék alkatrészekből készült ötletes, tanulságos játékokkal múlattuk az időt.

A mondás szerint: "a jóból is megárt a sok" - így elindultunk hazafelé.

Tóth Anita