Mi ér meg egy havannát? – avagy a Parlamentben jártunk

Hm… Például nekem? Valószínûleg semmi, mivel nem élek a dohánylevelek nyújtotta férfias élvezettel. De egy pohár jéghideg Coca-Cola… Hát…
November 15-én a kollégium diákjaival a Parlamentbe látogattunk, mert azt az épületet, amelyrõl a reformkor nagyjai csak ábrándozhattak szivarfüstös beszélgetéseik során, látni kell, s taposni is a múlt lábnyomait rejtõ szõnyegeket.
A képviselõk háza a „haza és haladás” küszöbén sokat vitatott kérdés volt. A magyar rendi országgyûlés hosszú ideig Pozsonyban ülésezett, majd az új fõvárossá formálódó Pest-Budára költözött, s 1904-re Steindl Imre tervei alapján méltó házat kapott.
Az elkészült Parlament teret nyitott a korabeli dizájnnak, funkcionális képzõmûvészeti kiállítást teremtett. Róth Miksa színes üvegablakai, a Zsolnay-porcelánok, a kézi csomózású gyapjúszõnyegek, a királyainkról készített szoboralkotások életre keltik hazánk történelmét. Ám, aki azt gondolja, hogy az az aranymennyiség, amit a szobrok és oszlopok tartalmaznak felér egy lottónyereménnyel, az bizony téved. Abból a 40 kg aranyból, amely egy kisiskolás súlyának felel meg, nem lesz palotánk úszómedencével.

A folyosókat járva gondolatban pár percre mindenki eltüntetné az õröket, hogy egy kicsit magának érezhesse a Parlamentet. Személy szerint futóversenyt rendeznék a díszlépcsõn, petángoznék a kupolacsarnokban, Somlyai tanár úr pedig bemondaná a szilencium kezdetét az ülésteremben. Evés-ivásnak bent helye nincs, az üdítõs flakonokat, a megkezdett csokoládékat kötelezõ a folyosón felejteni, ha már elõdeink a havannájukkal ezt tették. Mert bizony még egy Mikszáth-féle palóc úr sem dohányozhatott a képviselõi felszólalások alatt. A kubai ritkaságoknak kint volt a helye. Számozva, az ablakok alatt. S vajon a havannák elszívták volna magukat? Erre is volt precedens, meg is leckéztette Mikszáth érte politikustársait. Mert egy férfi számára a szivar szent, csak egy velõs képviselõi beszéd érte meg a leégett levélvéget.
Az ország háza számos anekdotát rejt, de a világ rohan, s ezzel idegenvezetõnk is lépést tartott. A maratoni terelgetés alatt gyõzött a látvány az elhangzottakkal szemben. Sebaj. Jövõre posztot váltunk, idegenvezetõnk hallgat minket, s nem sajnálja majd a leégett dohányvéget. 

Gergye Szilvia
nevelõtanár