Tegyünk bátran sót a versbe!
- Részletek
- Utolsó frissítés: 2011. november 21. hétfő, 20:39
Ki veszi kézbe?
Vajon miért olvassuk metrón, vagy miért dobjuk a szoba legtávolabbi sarkába a „ránk” erõltetett köteteket?
Van visszaút?
Úgy, mint a DVD távirányítón a visszatekerés.
Kell, hogy legyen.
Az iskolák évrõl évre szavalóversenyekkel motiválnak versek olvasására, elmélyülésre, a világ egy pillanatnyi megállítására.
Az Erzsébet Királyné Szolgáltató és Kereskedelmi Szakközépiskola kortárs vers kategóriában rendezett szavalóversenyt november 16-án, ahol Acosta Bálint 10. évfolyamos tanuló Füst Milán, „Szózat a sírból” címû versével képviselte a kollégiumot. A „kortárs” kategória igazi kihívás, melyben átértékelõdik a szépirodalom-terminus. A humorral telt költemények között a zsûri számára igazi meglepetést keltett Acosta Bálint tanulónk ’56-ról szóló szavalata, amellyel III. helyezést ért el.
Az értékelés során a zsûri felhívta a figyelmet a szép magyar beszéd fontosságára, annak aktualitására (felgyorsult életmód – gyorsuló beszédtempó), a szavak helyes hangsúlyozására (a jelzõk kizárólagos kiemelésének elkerülésére), a jól elsajátított hangképzésre. A helyezésért járó könyvjutalmat Bálint a pesterzsébeti Csili Mûvelõdési Házban vehette át, ahol a 11-12. évfolyam kategória I. helyezettje adta elõ saját alkotását (énekkel, gitárral), a fõzés rögös útját humorral, iróniával megsózva. Hallhattunk Kispál- és Zorán-átiratot a sült csirke elkészítésére, papi szónoklatot a sikeres végkifejlet elérésére.
És az út? A járható? Hogy az irodalomóra verselemzései a „nem akarom, mert elemzésébe belefájdul majd a karom” kategóriába süllyedjenek –, hát ez. Talán éppen ez. Belevenni több kortárs mûvet és sózzuk, alakítsuk modernné. Megsózva egy kis Varró Dánielt, Lackfi Jánost, ebédre, a délutáni szent heverdére, lefekvés elõtt vagy után. Aztán álmodni költészetrõl és szavalni, szavalni, szavalni…
Gergye Szilvia
nevelõtanár