Kirándultunk! - 2011. õsz
- Részletek
- Utolsó frissítés: 2011. október 09. vasárnap, 14:21
A gondnoktól megtudtuk, hogy a múzeumként hétfõtõl vasárnapig látogatókat fogadó vár Bory Jenõ hét unokájának fenntartásában áll, amelyet mind a mai napig lakásként is használnak az utódok. Mivel már valamennyi diák maga elõtt látta lakószobáját - természetesen jakuzzival, vagy egy 25 méter hosszú medencével a kertben -, többen kezdtek morfondírozni azon, vajon milyen korosztályt képviselhet a hét unoka, hogyan lehetne beházasodni a családba.
Miután ez a remény tovaszállt, a belvárosban csapatokba szervezõdbe történelmi múltunk megmaradt nyomait kutattuk. Láttuk Szent István király szarkofágját, Aba-Novák Vilmos szekkóját, a Székesegyházat, a fehérvári Virágórát.
Az utat Pákozdon folytattuk, ahol a Velencei-tavon kenuzva elevenedett meg a tüskevári mocsárvilág néhány madarat szemlélve, s ízelítõt kaptunk az evezés nehézségeibõl.
Néha bizony a nádas gyõzött, s közlekedési táblák híján többeknek nem maradt más, mint orral bele egyenesen a nádasba, mélyeket szippantva a mocsárgázból.
A pákozdi csata hõsei elõtt tisztelegve megtekintettük a katonai emlékparkot is, ahonnét gyönyörû kilátás nyílt az alattunk elterülõ városra.
Bár jövõre még nem vállaljuk be a Niagarát, a Bory-várat sem tudjuk megvenni (miért is?, ki tudja...), a következõ évre is készülünk, hogy legyen nekünk újra egy szeletnyi vadregényes Magyarország.
Gergye Szilvia
nevelõtanár