Kirándultunk! - 2011. õsz

Avagy álomkastélyt vásárolnék, Bory-vár elõnyben! A pákozdi csata emléknapján, szeptember 29-én a kollégium diákjaival látogatást tettünk a Velencei-tó környékére. A kirándulás elsõ állomása az egykori koronázó város, Székesfehérvár volt, ahol megtekintettük az építész nevét viselõ Bory-várat.
A gondnoktól megtudtuk, hogy a múzeumként hétfõtõl vasárnapig látogatókat fogadó vár Bory Jenõ hét unokájának fenntartásában áll, amelyet mind a mai napig lakásként is használnak az utódok. Mivel már valamennyi diák maga elõtt látta lakószobáját - természetesen jakuzzival, vagy egy 25 méter hosszú medencével a kertben -, többen kezdtek morfondírozni azon, vajon milyen korosztályt képviselhet a hét unoka, hogyan lehetne beházasodni a családba.
Miután ez a remény tovaszállt, a belvárosban csapatokba szervezõdbe történelmi múltunk megmaradt nyomait kutattuk. Láttuk Szent István király szarkofágját, Aba-Novák Vilmos szekkóját, a Székesegyházat, a fehérvári Virágórát.

Az utat Pákozdon folytattuk, ahol a Velencei-tavon kenuzva elevenedett meg a tüskevári mocsárvilág néhány madarat szemlélve, s ízelítõt kaptunk az evezés nehézségeibõl.
Néha bizony a nádas gyõzött, s közlekedési táblák híján többeknek nem maradt más, mint orral bele egyenesen a nádasba, mélyeket szippantva a mocsárgázból.
A pákozdi csata hõsei elõtt tisztelegve megtekintettük a katonai emlékparkot is, ahonnét gyönyörû kilátás nyílt az alattunk elterülõ városra.

Bár jövõre még nem vállaljuk be a Niagarát, a Bory-várat sem tudjuk megvenni (miért is?, ki tudja...), a következõ évre is készülünk, hogy legyen nekünk újra egy szeletnyi vadregényes Magyarország.

Gergye Szilvia
nevelõtanár
A Bory vár  A kirándulók csapata
Kenu túrán
A velencei tavon
Pákozdi emkékmû