Stendhal e remekmûvének színpadi változatát, sõt a világsikerû filmet is nagyon ritkán játssza a televízió.

A Vígszínházi elõadásban Illés Endre klasszikus érvényû feldolgozása érzékenyen, kiválóan megrajzolt szerepekkel emelte át a mûvet a dráma mûfajába, és ezt a szöveget Békés Pál igazította át mai színpadra. A rendezõ Szikora János a Vörös és feketét gazdag teatralitással vitte színre, a darab sikerét Horesnyi Balázs díszlettervezõ egyszerû kellékei és a forgószinpad sok-funkciós körhinta díszlete segítette.
 
A fõbb szerepekben Varju Kálmán (Sorel), Igó Éva (de Rénalné), Tornyi Ildikó (Matilde), Avar István (Pirard abbé), Lukács Sándor (De La Mole márki) élményt adó alakításával hitette el a nézõkkel, hogy 1830-ban valahol Fraciaországban, majd Párizsban játszódnak a jelenetek.

A legendásan nagy történet Julien Sorel, de Rénalné és Matilde grófnõ tragikus szerelmi hármasát meséli el, és szól a mindenáron feltörni akaró, de hátrányos helyzetbõl induló fiatal emberek örök és elszánt érvényesülési vágyáról, a nagy karrierrõl, amely minden társadalmi és történelmi helyzetben égetõen aktuális konfliktus.

- Személy szerint nem rajongok a szépirodalomért és az irodalmi olvasmányokért sem, de a legutóbbi színházlátogatás alkalmával rájöttem arra, hogy azért vannak érdekes mûvek, amelyeket érdemes elolvasni.
- Elõször csak azért mentem el a színházba a „Vörös és Fekete”-re, mert kötelezõ olvasmány és én még nem olvastam el, gondoltam javamra lehet ez az érettségin.
- Az elõadás kezdetétõl nagy figyelemmel kísértem a történetet és észre sem vettem, hogy elszaladt az idõ, és már vége is lett a darabnak – és ha már itt tartunk a „szomszédság” is jó volt, mivel két igen aranyos leányzó ült mellettünk, õk is nagyon élvezték a darabot, és ezt ki is nyilvánították egymás között.
- Mindenkinek csak ajánlani tudom a Vígszinház elõadásait és a Stendhal regényébõl készült, a mai korban is érdekes, gondolatébresztõ „Vörös és Fekete”-t, különös tekintettel a kiváló színészekre.

Somlyai Péter
nevelõ-tanár