HÍREK

A lumpolás példaképei

Ma, ami nagy divat, arról érdemes példát venni. Löki ezt felénk az élet, hogy vedd el, ragadd meg, de … ne is, inkább ne tégy semmit, csak élj a jelennek, a holnapot meg úgyis megette a fene. Április 14-én példaképet játszott a Vígszínházban három semmirekellő iszákos, Hevér Gábor, Stohl András és Lengyel Tamás Heltai Jenő ,Lumpáciusz Vagabundusz’ című verses vígjátékában.

Ha a televízió és a sajtó „beledöglök a nagyvilágba” képsorai eddig nem szolgáltattak volna példaértékkel a helyes életfelfogásról, diákjainknak jelen darab bemutatta „a hogyan élj, hogy ne legyen jövőd” mentalitást.

Inni jó, csak úgy, elvből, és vannak olyan dolgok, mint játszani az „ördög bibliáján” (értsd kártyán), amelyet másnapra halasztani nem éri meg. Mért? Talán mert akkor már úgysem lesz pénzed.

Az élet persze előbb-utóbb pofon csap, jobbik esetben a szerelem, mert jönni annak is kell. És akkor mi is ad boldogságot? A tündérek kémiai (vagy biológiai) kísérletnek vetik alá hőseinket, hogy a pénz vagy a szerelem az, ami felülírja három lumpunk elvivászatát. Jön egy „váratlan” nyeremény, a lehetőséggel pedig a kísérleti egyedeknek kell élniük. De tudjuk, a vér vízzé nem, talán csak borrá, magyar embernél pálinkává, meg a sok kocsmázás hatásárra sörré válik, az élet meg egyhangúvá. Változtatni lehet, hogy a sört a pálinkára, vagy bort a sörre és így tovább. De a pénz fogy, az idő tekeri saját kerekét, és na, valld be, boldogabb lettél! A pénz vesztett, alul maradt. Hát a női szív, ha rányomja súlyát a férfiére? Az egyetlen út – a hit és remény szerint –, hogy az egyén változik, a lumpból vegytiszta férj lesz. És az, ami messze volt meg „de sáros, de sáros”, azt a női szív elérhetővé tette, tisztává mosta.

Éljen a boldog végkifejlet, a happy end, ami nélkül mégsem élhetünk.

Vagy felülírja ezt maga az élet? 

Gergye Szilvia
nevelőtanár

2014. április 14.