HÍREK

A rút kacsa újjáéledése - Operakaland

Mindenki kitûnni vágyik. Ragyogni, csillogni, tündökölni. Megmutatni valami láthatatlant önmagából. Amit talán kiemel a nõk által füleikbe aggatott kristálycsillár, a nyakukban lógó színes izzósor. És talán ezért van nálunk, az Alkotás utca egyik száz éves épületének erkélyén – így május verõfényében is – egy feldíszített karácsonyfa.

A 6 éve bezárt Erkel Színház idén márciusban újjáéledt, s nyitott mindjárt, a ragyogással, az opera mûfajával. Ennek május 2-án lehettünk részesei a Kollégiumok Koordinációs Irodája szabadidõ szervezõjének jóvoltából, s tekintettük meg diákjaink egy részével Erkel és Egressy Béni mûvét, a ,Hunyadi Lászlót’.
Nem kétséges, az újranyitott, de még teljes körûen fel nem újított színház (Hát, szegény az eklézsia, így a pap is csak úgy maga…) próbál új életre kelni. Erre az opera mûfaja adta a tündöklést, illetve a reakciókból ítélve – a nézõtér 90%-át diákok képezték – csak adta volna.
A színházi élményhez sok minden hozzátartozik. Amikor az Úr teremtménye színházba készülõdik, hajat bodorít –, a nõ oldalbordája ekkor ijed meg hölgyének hajcsavarós fejétõl –, s hozzá még csillogó hacukába préseli magát. Este pedig tömény illatfelhõbe burkolózva lép be a csodák birodalmába, s várja az elhaló fényekben feltáruló katarzist. Az opera egy olyan mûfaj, amely önmagában képes megteremteni az áhítatot, bár jó lett volna ezt egy szûk távcsövön keresztül szemlélni, s elterelni a figyelmet a szegény pap harangozásáról.
Az opera ugyanakkor nehéz mûfaj is. Pláne diákoknak, s fõleg, ha még tíz év körüliek is ülnek a zsöllyéken, s értesülnek pártütésrõl, gyilkosságról, politikai cselszövésrõl. Bizony, vannak mûfajok, amelyekre meg kell érni, s az operáról elmondhatjuk, lila szilvának kell hozzá lenni. De egyszer mindenki beérik, s a nyár végére a rút kacsából is tündöklõ hattyú lesz. Ígérik.
Mert egy színháznak élnie kell, adni, s hozzá nevelni, nevelni.

Gergye Szilvia
nevelõtanár