HÍREK
Ciao Itália! - Olasz táj magyar ecsettel
Eljött a tavasz, eljött az idő, hogy kimozdulhatunk a belvárosba. Tavaszi időszakban nem csak a tavaszi friss levegő szelét, több kultúrát is szívhatunk magunkba. Idén sincs ez másképp, nagyon vártuk már. Márciusi Alkotó-idő szakköri foglalkozásunkat kiállításlátogatási programmá szerveztük. Az érdeklődő kollégistákkal (21 fővel) látogattuk meg a méltán híres Virág Judit Galéria és Aukciósház idei kiemelt kiállítását, a Budapest-Róma című tárlatot, ami tematikájában és választékában is egyedülálló program volt. A Falk Miksa utcai galériában több száz négyzetméteren a magyar képzőművészet ismert és elismert művészeinek képein, szobrain, műtárgyain keresztül élhettük át, milyen hatással volt Itália a hazai alkotókra 1800-1948 között, mintegy másfél évszázadon át.
Az aukciósház több mint száz képeket állított ki, amelyek nagyrészt magángyűjtemények féltve őrzött darabjai, akár százmillió forintnál is értékesebb képei. Persze, valódi értékük a művészi erejükben van. Csak az ilyen különleges alkalmakon van lehetőségünk közelről is szemrevételezni ezeket a remekműveket.
"Évszázadokon át Európa valamennyi fontosabb művészeti központjában az akadémiai képzés kiegészítő eleme volt az itáliai, mindenekelőtt a római tanulmányút. Festők, írók, gondolkodók százai töltöttek el hosszabb-rövidebb időt az antik, reneszánsz, majd később a barokk emlékek tanulmányozásával. A képzőművészeti emlékek kimeríthetetlen tárháza mellett Róma a korszak legfontosabb vallási centruma is. Így az utazások elsődleges célpontja a 18-19. század fordulóján az örök város volt. A két világháború közt számos magyar művész, szobrász, építész kapott állami ösztöndíjat a Római Magyar Akadémián" – olvasható a galéria internetes oldalán.
Már a főbejárat melletti képeket megnézve, szinte gondolatban Itáliában érezhetjük magunkat. Én is voltam Rómában, Firenzében, Velencében és lent délen Abruzzo tartományban festő táborban is. Így saját élményeim alapján is mondhatom, valóban mindenütt másként hatott rám a városok antik hangulata, a táj mediterrán színei. A képeken különböző művészi megfogalmazásban, de visszatérően megjelenik maga az olasz táj, a tenger, az olajfák jellegzetes sziluettje. Belső utazásra indulhatunk gondolatban az antik romok között, vagy a korabeli hangulatot őrző kisvárosokba. Aba Novák Vilmos képein egyszerre láthatjuk a nyüzsgő nagyvárost, a cirkuszok világát, a korabeli plakátok részletei ragadhatnak meg, vagy elmerenghetünk a szürkével és barnával aláfestett képein, ahol bátor ecsetvonásokkal emeli ki vörössel az intenzív részleteket. Nevével ellentétben a kiállítás nem csak Róma városát helyezi fókuszba. Láthatjuk Szicíliát, Batthyány Gyula képein Firenzét. A toszkán tájakon túl Taormina is megjelenik Csontváry Kosztka Tivadar mediterrán estét ábrázoló gyöngyszemén. Rippl-Rónai velencei Szt. Márk teret megjelenítő pasztellképe a pezsgő városi életet tárja elénk. Gulácsy Lajos festőiségének is fontos állomása volt Itália; ezen a kiállításon egy elvágyódó reneszánsz hangulatú női akttal szerepel. Rómában megkerülhetetlen az egyházművészet, ennek nagyon szép példája Sztehlo Lili intenzív színekben gazdag ólomüveg ablaka, ami eredetileg a Városmajori templomba tervezett. Vaszary János több mint egy évtizeden át a nyarakat a tengernél, legtöbbször Riminiben töltötte. Tanulmányútjai megváltoztatták festői színhasználatát. A tengerparti strandokat megjelenítő képeinél a frissesség, vázlatszerűség jellemzi az intenzív vibráló színeket, szinte fényként érzékeljük. Márffy Ödön neve összefonódik Csinszkával, korai művei a posztimpresszionista stílusúak, majd érdeklődése a fauvizmus felé fordult. Scheiber Hugó képein a nagyvárosi szórakozást, a modern nagyvárosokat, a korszak art deco ruháit a bohém életérzést, a jazz klubok világát látjuk.
A kiállítás kiemelten foglalkozik a Római iskola alkotóival, akik néhány hónapos ösztöndíjjal fellélegezhettek és alkothattak a római Magyar Akadémián a második világháború viharai közepette és azt követően. Reigl Judit és Kondor Béla munkái ekkoriban már az absztrakció felé mutató képek. Láthatjuk, ebben a másfél évszázadban milyen sokat adott nekünk a magyar és az olasz kultúra és művészet összekapcsolódása.
Dunai Edit
rajz és művészettörténet tanár,
kollégiumi nevelőtanár
További képek is megtekinthetők az alábbi fotóra kattintva:
