HÍREK
„Sziszegj kígyó!” - Bánk bán ítélkezett… A Nemzeti Színházban jártunk
Kollégiumunk - sok más iskolához hasonlóan - meghívást kapott a legfrissebb Katona József: „Bánk bán” adaptációra, a Nemzeti premierjére, melyet az intézmény vezetője, Vidnyánszky Attila rendezett. A dráma eleve sokféle üzenetet hordoz (lázadás az elnyomás ellen, jogos érvek a jogtalanság ellen, bosszú stb.), így nem csoda, hogy a különféle politikai korszakokban így vagy úgy értelmezték, s prezentálták a rendezők az 1848. március 15-ei ősbemutatótól egészen napjainkig.
Szeptember 11-én délután tehát útra keltünk, hogy egy játékos kvíz kitöltése után beülhessünk a szünettel együtt kerek 3 órás előadásra.
Amit láttunk: merész, újra gondolt jelmezek, az egymást követő, időnként a szürreálist idéző, a villódzó fényekben síron túli terek és helyszínek sejtelmes és misztikus miliőjét bemutató színpadi képek apokaliptikus zajokkal, zörejekkel, melyek néha zenének (?) tűntek. Aztán a lelkes és ragyogó színészi munka és játék, láthatóan rengeteg munkát és energiát beleölve, mindezt hiba nélkül, higgadtan, s tényleg profin.
Minden együtt volt, s - nekem csak talán? - valahogy mégsem.
„Ahogyan Shakespeare, Katona sem csak filozofál. A nézőből együttérzést, azonosulást, szeretetet, megvetést és gyűlöletet kiváltó szereplők sokaságát vonultatja fel. Ma is érvényes, magával ragadó, zsigerileg átélhető, végsőkig feszített konfliktusokból építi fel a drámai kompozíciót.” - mondja a darab rendezője.
Nekem nem feltétlenül van bajom a kortárssal, mint olyan, de itt néha túlzásokat éreztem, és ezek nem estek annyira jól… Káromkodni, köpni (s néha nyelni), bizony nálam kocsmai szint (se), s ezt én nehezen viselem a színpadon láttatva.
Bánk bán, Csongor és Tünde, s igen, Az ember tragédiája. A három nagy darab. Pár éve ugyanitt a Tragédia gyakorlatilag lehengerelt, és abszolút jó értelemben.
S ez, itt és most, hiányzott. Vártam pedig, de nem jött. Hiába a Berettyán testvérek (Bánk bán és II. Endre szerepeiben) és Ács Eszter (Gertrudis) minden igyekezete, Biberach (Szabó Sebestyén László) „köpetei”, és nyomdafestéket nem látott, hallott (mondjuk még jó) fröcsögései a modernnel, az utcasarki szlenggel mixelve - mondom: nálam -, nem értek talajt. A kiváló színpadi játék ellenére sem.
Ezt a rendezést még biztos górcső alá veszik páran a szakértők, én csak naiv, mit sem sejtő nézőként tudom látni azt, amit látok.
Talán majd legközelebb.
Megyeri László
nevelőtanár
2023. szeptember.20.