HÍREK

Hamupipőke esete a Dunával

Részletek

Közzétéve: 2013. szeptember 12. csütörtök, 06:20

Egyszer volt, – nézőpont kérdése, hogy mi is – nyár elején egy kollégium, hát így, szeptember elején, a tanév kezdetével meg maga a nyár, a szabadság, a Balatonban fürdőző csajok, a stégről fejest ugró srácok. Szóval volt, elmúlt, de egyszer talán majd megint lesz, és a gonosz boszorka, az oktatás nem varázsolja azt illanó ködfolttá.
 
De most újra iskola, kollégium és beköltözés, új lakókkal, leendő új barátságokkal. Jönnek az ikrek, akik állítólag megkülönböztethetőek (ja, igen, egyikük Zsófi, a másik Rebi, tényleg van különbség), meg itt van Ádám, aki lazán ismerkedik, csajozáshoz ideális a metró, hisz úgysem hallani a másik szavát.
Hogy sikerüljön az ismerkedés, az összekovácsolódás, kell egy délután, ahol a DÖK kalózkodik a nevek felett. Így hát irány a Gellért-hegy, jöhetnek a koli öregei is, bár ezen mit sem változtat az, hogy a diákok erejét a nyár lábujjig szívta. Miután mindenki felért, s a tengert idéző sós cseppek a homlokon megszáradtak, jöhet a játék. Sok idő azonban nincs, vár a vacsi, sietni kell vissza. Megkezdődik a vágta lefelé; jé, mintha mindenki könnyebben bírná, mintha lefelé az út rövidebb volna! Irány az Erzsébet-bál! Khm… A híd! És repül a topánka, ki tudja, hol áll meg? Jaj! A Dunában! Zsani úgy gondolta, táncparkettre lépett, pipőjét Békakirálynál felejti, s reménykedik, hogy a Duna sötét habjaiból csúf ábrázatával előbukkan, s visszaadja kis fekete cipőjét. De lehet, hogy a Dunában tényleg csak hulladék van? A király meg sehol? És a cipő?
 

 Hát mese nem volt (ez sem az), Zsani mezítláb ismerkedett Pest utcáival, s gyűjtött róla nyom- és szagmintát.
 
Gergye Szilvia
nevelőtanár