HÍREK

I love déjá vu

Az id? rettenetesen rohan, látom a tükörben. A 4K lakószobáiba is id?r?l id?re mások kerülnek, s ijedten kapok a fejemhez, hogy a 29-es szobában kinek a holmijai vannak. De emlékszem – a nem is oly régmúltból – az éjszakai folyosói porlevesre, a zaj miatt a biliárd asztalra ?zött férfiúi alakra. Hát, igen, ez a kolis élet; fárasztó, vibráló, emlékeket idéz?.

És mi megidéztük. Február 20-án meghívtuk egykori kollégistáinkat, hogy az újaknak elmondják, mi van 4-5 kollégiumi év után a zöld ajtón túl. Milyen tervek, lehet?ségek, merre fújta ?ket a szél, hogy meleg vagy olykor fagyos áramlat sodorta ?ket. Fújta, vitte ?ket a világ minden pontjára; zümmög felettük az élet. Van, aki Londonban dolgozik, vagy Chicagóban, Abu Dhabiban tanul, más a Corvinuson, a Nemzetközi Közszolgálati Egyetemen, vagy a BME-n, és van, aki már gyermeket nevel, és vidéki gazdaságot épít. Millió lehet?ség, millió út, az egyén szaglására bízva. Csak hallgatni kell ?ket (meg persze magunkat), hogy mi fekszik, vagy rájönni, hogy az már épp nem, de út volt, egy kis szakasz, amit meg kellett járni, építkezni bel?le, hogy aztán egy kicsit bölcsebbként rá lehessen lépni egy újabb útra. Egykori diákjaink igazolták, nincs tévút, csak még ingó-ringó, bicebóca láb, ami menni kíván, teret nyerni.

Az, hogy kollégistáink mindig visszatérnek, igazolja, hogy izgalmas, kalandos volt kolisnak lenni, hogy a Kisfaludy-napok, az esték nem teltek el nyomtalanul. A rég nem látott 4K-sok ilyenkor újra találkoznak, s megidézve a 4-5 itt töltött évet, mondják az újaknak, a Kisfaludy koli nem volt annyira sokk.

Gergye Szilvia
kollégiumi nevel?tanár

2019. február 26.