HÍREK
Márton-napi „csúcstúra” a Gödöllői-dombvidéken
Ezt a „csúcstúrás” aforizmát akár komolyan is vehetnénk. S hogy miért kéne így tennünk? Egyik túracimborám szokta mondogatni - mikor ez a tájegységünk szóba kerül - , hogy ? nem szereti a Gödöll? környéki lankákat, semmi izgalmas nincs bennük, látnivaló is alig és még a jelzések is rosszak. „No, nem addig van az!”- gondoltam én, felidézve a múltat, mert 2004 legvégén „Hát, ez csúcs!” néven rendezte meg az Útvonalkövet?k Klubja téli, éjszakai, extrém teljesítménytúráját. A csúcs elnevezés kicsit bizarrnak t?nhet, tudva, hogy tájegységünk legmagasabb pontja a Margita, a maga 344 méterével. Csakhogy ott, akkor, 10-12 ilyen háromszázas, háromszögelési betongúlával ellátott „dombcsúcsot” kellett felkeresni a hosszú téli éjszakában, és bizony nem mindegyikre vitt fel jelzett turistaút, ámde szederindás, cserjékkel s?r?n ben?tt ösvény (féle) annál inkább, vagyis „tökön, paszulyon keresztül”, ahogy azt mondani szokás.
A nyolcadik, kilencedik puklinál már én is kezdtem azt érezni, hogy ezek a dombtet?k - olykor hosszan elnyújtottak, olykor meg rövid kaptatósak - bizony csúcsok.
Idei harmadik, Szent Márton-napi gyaloglatunk túraterve is tartogatott egynehány dombocskát ezen a szép novemberi reggelen. A szilasligeti HÉV megállótól nekiindulva a sárga sáv jelzésen, máris ízelít?t kaphattunk ezekb?l a dombcsúcsocskákból. A kerepesi Trianon emlékhely megtekintése után egy csalafinta dombocska következett. Amolyan „macska kerülgeti a forró kását” szindróma volt ez a javából, mert jó párszor kellett tekeregni a nem mindig egyértelm? ösvényen, mire a Kálvária-hegy alá értünk, ráadásul a Szilas-patakon (itt inkább csak csermely) való „átkelés” sem ment mindenkinek száraz lábbal. A kis fáradság megérte, mert szép panorámával ajándékozott meg minket. A XI-XIII. században itt állott templom köré emelt a környék népe védfalat, így tulajdonképpen indokoltabb az er?dtemplom elnevezés, mint a földvár, bár kétségtelen tény, hogy földsáncokat is kialakítottak eleink a meger?sített hely körül. Egy méretes, latin feliratos faragott mészk? pedig arról tanúskodik, hogy már a rómaiak is kihasználták a domb el?nyeit, els?sorban a jó védhet?séget.
Lefelé jövet egyik túratársunkat kisebb baleset érte, rosszul lépett, s megrándult a bokája. És bizony, ilyen jelleg?, mondhatni klasszikus sportbaleset még egy oly’ könny?nek t?n? terepen is bekövetkezhet, mint a Gödöll?i-dombság. Jóllehet tovább mentünk, de ez az esemény kés?bb befolyásolta aznapi túránk hosszát és idejét. A 326 m magas Bolnokára már nagyon szép erd?ben vezetett fel utunk, a tet?n lovastúrázókkal találkoztunk, akik szintén kihasználták az utolsó jó id?k egyikét. Arról a ranch-ról jöttek, mint kés?bb kiderült, ahol anno, a fentebb említett éjszakai túrán egy kutyatámadást éltem át/meg/túl. Most ilyen probléma szerencsére nem volt, a kutyák meg voltak kötve és a kerítés sem volt hiányos, mint akkor. Ismét egy példa, hogy mennyi mindenre kell figyelnünk utunk során: objektív és t?lünk független veszélyekre egyaránt. Az eztán következ? rész is odafigyelést és körültekintést követelt t?lünk, mert át kellett keljünk az igencsak forgalmas 3-as számú f?útvonalon. Miután ezt az „akadályt” is sikerrel vettük, következhetett sorrendben negyedik dombunk, a Szár-hegy (325 m), melynek tetején nemrég igényes pihen?- és emlékhelyet alakítottak ki padokkal, es?beállóval és t?zrakóhellyel. Érdemes megállni kis id?re, mi is így tettünk, élveztük a kés? ?szi D-vitaminokat, és elköltöttük szendvicseinket. Meg is fogadtuk, hogy ha legközelebb erre visz az utunk, mindenképpen sütünk szalonnát, kolbászt, egyebet!
A S háromszög jelzés meredeken ereszkedik lefelé, leérve már a Z kereszttel jelzett szekérút visz tovább Mogyoród irányába. A HÉV kis aluljáróját és a sz?l?ket elérve már felt?nt a Gyertyános, utunk ötödik - s mint kiderült -, utolsó dombja is. Detti jelezte, hogy fáj a lába, nem tud tovább menni, ezért eld?lt, hogy Mogyoródig tart a mai menet. A Gyertyános (326 m), rajta a szebb napokat látott, egykor kilátóként üzemel?, mára azonban lepusztult állapotban lév? Szent László kápolnával, igen jó panorámát ad az alant elterül? lankákra. Azokra a mez?kre, amelyen sorsdönt? csatát vívtak Géza és László hercegek (a kés?bbi I. Géza és I. László királyok) Salamonnal, I. András fiával. Ez volt a híres mogyoródi csata 1074-ben, amely a hercegek gy?zelmével végz?dött, meger?sítve az Árpádok uralmát az országban, elvetve a német f?séget és h?bért.
Kis pihen?t követ?en elindultunk az utolsó szakaszra, és rövidesen beértünk a településre, ahol a HÉV megálló a jelzett út mellett található. Szép, napsütéses id?ben teljesítettük a kb. 12 kilométert és 300-400 m szintet, és ha most nem is jutottunk el végcélunkhoz, az isaszegi Szt. Márton templomhoz, szendvicseinket megfelezve megidéztük a Savariaban (mai Szombathely) született híres szent emlékét. „Via Sancti Martini!” Folyt. köv. januárban, gyertek el akkor is!
Megyeri László
túravezet? tanár
2018. december 16.
