HÍREK

„A Börzsöny nem viccel!”

Ezt az emblematikus mondatot el?ször 2000-ben hallottam, az akkori (börzsönyi) LeFaGySz téli, extrém teljesítménytúrán (57 km/2700 m szint), ráadásul a célbélyegz?n is ez a tételmondat szerepelt, s került rá az oklevelemre. Akkor a nevezett hegységgel kötöttem össze, mert tényleg éreztük a végére, hogy nagyon elfáradtunk, de kés?bb a más tájegységekben (Pilis, Bükk, Zemplén stb.) megrendezett LeFaGySz-okon is el?kerültek ezek a pecsétek…

S hogy jön ez ide? Nos, úgy, hogy második kollégiumi gyaloglatunk a Börzsöny-hegységbe vezetett október 14. der?s napján. Se hó, se fagy, csak némi h?vöskés id? fogadott minket a nógrádi vasútállomáson, merthogy ide vezetett az els? utunk.

A hat f?s csapatban a hadtöri szakkörösök is képviseltették magukat, így a kiindulási helyszín megválasztása sem volt véletlen, tekintettel a vármegye névadójára, a reggeli napfényben éppen ébredezget? Nógrádi várra. Vagy inkább várromra, merthogy nagyjából az látható, amit a l?portorony robbanása utáni hatalmas pusztítás meghagyott bel?le. 1685 nyarán ugyanis egy méretes villám csapott a munícióval teli Öregtoronyba, és hát ennyit hagyott maga után. Stratégiai jelent?ségét ezután elvesztette, és már nem is épült újjá.

Sietnünk kellett, mert a vármustrára épp egy órácskánk volt a következ? BZ-vonatig, ami viszont már valódi, hegyi gyalogtúránk kiindulópontjára, Diósjen?re „repített” minket.

A Börzsönyben az a jó, hogy a települések általában a hegység lábánál helyezkednek el, így az (majdnem) tökéletesen meg?rizte évezredes elszigeteltségét, vadregényességét és titokzatosságát is. Valamikor régen persze nem így volt: bányászok, kincskeres?k kutatták a hegy gyomrát, vadászok ?zték a vadat vagy éppen az erd?irtó soltészek fejszéjét?l volt hangos az erd?. Ma már csendesebb minden, s inkább a testi-lelki békéjüket keres? ilyen-olyan erd?járóké ez a sokszín? és igen változatos, vulkáni k?zetanyagból felépül? középhegység.

„Mélységes mély a történelem kútja!”, mondotta Marc Bloch neves francia történész, és valóban, már a diósjen?i állomáson rögtön belefutottunk (pardon: estünk) kett?be. Egyrészr?l itt van ugye Jen?, a Honfoglalás idején itt megtelepedett törzs névadója, másrészt pedig a markomannokkal utolsó nagy csatái egyikét e helyen (!) vívó Marcus Aurelius római császár. A közeli horgásztónál van az emlékhelye, de ide most nem volt id?nk elmenni, mert várt ránk:

A HEGY!

Utunkat a S, K, Z sáv jelzéseken kezdtük meg, a hosszan elnyúló faluból kivezet? úton viszont már csak a Z sáv maradt, és vezetett minket az els? „látnivaló”, a Csehvár alá. Alá, mert innen még fel kellett kapaszkodnunk a P rom jelzésen az egykori vár helyéhez. Huhh.. A tatárjárás után épült, de a XV. században más a lévai Csehek és husziták által birtokolt várból szinte semmi felépítmény nem maradt az utókorra. A sáncok ugyan kiválóan adják magukat, jól kivehet? a hármas körgy?r? a hajdani fels?vár körül, de itt „k? kövön” nem maradt. Kétszer is elpusztult története során, a második - valamikor 1511 és 1524 között - végzetesnek bizonyult, így a török háborúkat már nem élte meg.

Az elágazástól már a Z sávon ereszkedtünk le a Gál-rétre, amit?l már nincs messze túránk els? forrása, a Gál-kút. Gyönyör? id?nk van, amolyan „indián nyár”, ami azt is jelenti, hogy hónapok óta nem esett jelent?sebb es? sem ezen a területen, és máshol sem nagyon az országban. Ez bizony a források és egyéb felszíni vizek rendkívül alacsony vízhozamán is meglátszik: forrásunk is csak alig-alig csordogált. Miután kulacsainkat megtöltöttük, visszatértünk, és a Z sávon folytattuk tovább utunkat, amely folyamatos és kitartó kaptatókkal vitt egyre feljebb és feljebb. A barátságos nev? Hárombarát-nyeregt?l már nem volt messze a II. vh.-ban elpusztult, egykor szép napokat élt Nyír-réti kastély, pontosabban annak helye. Az egykoron f?úri vadászatoknak, lakomáknak helyt adó vadászkastélyról kevesen tudják, hogy 1910-ben helyt adott az els? börzsönyi síversenynek, melynek emlékére, minden év február els? hétvégéjén emléktúrát szervez a helyi sísport hagyományainak ápolója, a Magyarországi Kárpát Egyesület. Folytatva utunkat az Alsó- és Fels?-Hinta-réteken keresztül, végre kitárult a csodás panoráma is, kilátást biztosítva az egykori, 17 (!) km átmér?j?, miocén kori vulkáni kaldérára is. Itt kissé megpihent csapatunk, jól esett a friss forrásvíz, a jó leveg? és a sugárzó, már-már nyarat idéz? napsütéses id?. És végre: elérkezett az id? a csúcstámadásra! A Varsa-tet? után megszigorodok utunk, és egy nyiladékban direktben neki vág a Csóványosnak (938 m). Meglep?en hamar felértünk, fáradságunk jutalma pedig a körpanorámát biztosító új kilátótorony volt. Rengetegen voltak fenn a csúcson: családok, gyerekek, baráti társaságok, s nekem, még ismer?s sporttársak is. Jó látni, hogy ilyen sok embert vonz a természetjárás.

Pihen?nket követ?en egy kis körre „ugrottunk” el a Magosfa (régi nevén: Tátralátó) 916 m-es csúcsára. Választásunk nem volt véletlen, hiszen egy újabb hadtöris csemegével szolgált ez a hegy: Magyarország legmagasabban fekv?, kés? bronzkori (kb. Kr. e. 1100-800) sáncvárával! A minden oldalról meredek, így kiválóan védhet? ?skori telepet feltehet?en a kiétei kultúra népe hozta létre, de a leletek tanúsága szerint még a vaskorban is betöltötte er?d szerepét. A Csóványosra a kiszáradt Rózsa-forrás - mely a Börzsöny legmagasabban található foglalt forrása - érintésével értünk vissza. Nem id?ztünk sokat, mert még hosszú ereszked? várt ránk, vissza, Diósjen?ig. A Korona-k? (Vilma-pihen?) érintésével a „kéken” elértük a Px sífutóknak készített ösvényt, ezen viszont az Országos Kéktúra másik ágát értük el, s kereszteztük azt. Rövidít?, egyenletesen lejt? utunkon még érintettünk egy nevezetes helyet, a Foltán-keresztet. Ez Foltán János erd??r emlékét idézi, akit a 19. sz. második felében öltek meg itt engedély nélküli legeltet?k, a feltehet?en kialakult vita hevében. E fontos útcsomóponton, a rét szélén, az erdészet által kialakított pihen?helyek várják a turistákat. A Hosszú-bérc és a Bárány-bérc alatti (dózeros) utunk szép vegyes erd?ben (bükk, feny?) vezetett lefelé, érintve a vizet nem adó ?zberki-forrást is. Ezután ismer?s terepre értünk, így zárva be a nagy kört, mert ismét a Csehvár alatt találtuk magunkat. Természetesen nem másztuk meg még egyszer, hanem sietve leereszkedtünk a faluba (amely nem lett rövidebb..), és a vasútállomáshoz, így simán elértük a minket hazarepít? Bz-t. Mert mint tudjuk: a Börzsöny nem viccel!

A csapat tagjai: Kis Bernadett, Gyöngyösi Bernadett, Gyöngyösi Elizabet, Balla Melinda, Rádi Péter.

Megyeri László
kollégiumi tanár

2018. november 12.