HÍREK

Szarvasbőgés és bűnügyi rejtélyek a pilisi éjszakában

Kollégiumunk idei els? természetjáró eseménye egy izgalmasnak ígérkez? éjszakai gyalogtúra képében kínálkozott szeptember 21-ének éjjelén. Az eseményre, melynek kiindulópontjaként Pomáz, érkezési pontjaként pedig Pilisszentkereszt lett megjelölve, a kellemes-nyárias melegre való tekintettel többen is jelentkeztek, de végül négyen jöttek el. Az éjszakába vágó csapatot - és annak félelem nélküli bátorságát! - er?sítette igazgató úr személye is.

A pomázi HÉV állomástól 22-kor indulva kezdtük meg utunkat a Z (zöld) sáv jelzésen. A kisváros ódon templomtornyai már elütötték a tíz utáni negyedet is, mire a kertvárosi részbe értünk kis csapatunkkal.

Közben még egy kis tudományos megemlékezés is belefért a felfedez? Tesla-ról, aki anno tiszteletét tette Pomázon (AC/DC yeah!!!). A településr?l kiérve elhagytuk a Z sávot, az utolsó kandelábert, majd el?kerültek a lámpák, és a Z háromszög jelzésen megkezdtük az els? emelked?t a Hubertus vadászház (jelenleg kulcsos turistaház) irányába. Ide gyorsan fel is jutottunk, a támadó, éjjel is aktív lódarazsak miatt azonban gyorsan el is hagytuk a környéket, és „nekifeküdtünk” a két Csikóvárnak. Már a Kis-Csikóvár is állva legel?s rész (értsd: olyan meredek, hogy nem kell lehajolni a f?ért, ha valaki megéhezik ), a Nagy-Csikóvár meg még inkább az. No, csak-csak felértünk, regisztráltuk fejünkben a „Várak a Pilisben” túramozgalom kódjait, mivel itt valamikor vár állott. Nomen est omen, persze, de ez csak egy prehisztorikus sáncvár volt a kés? bronzkorban, és most már inkább csak k?halom. Az els? jelent?sebb szarvasb?gést itt hallottuk egyébiránt, éspedig igen közel..

A csúcsról leérve kicsit változtattunk az útvonalterven (GPS gépi hang: újratervezés..), és a nyeregb?l el?ször a Bölcs?-hegyet hódítottuk meg, s csak utána ereszkedtünk alá, a Lajos-forráshoz. Ez a forrás a Pilis-Visegrádi-hegység egyik, hanem a legismertebb forrása. Jellemz?en mindig ad vizet, és jó vizet, ahogy a szláv neve („Dobrá voda”) is utal rá. Nevét valószín?leg a vidéket a forrás foglalásakor (1908) tulajdonló Podmaniczky Lajosról kapta, bár a néphagyomány I. (Nagy) Lajos királyunkhoz köti, akinek kedvelt vadászterülete volt az érintett rész.

Sajnos kevésbé vidám történetek is köt?dnek a Pilishez, ténylegesen ehhez a részhez is. 1947 nyarán itt történt a „szentendrei tömeggyilkosság” néven elhíresült, a magyar kriminalisztika történetében is példa nélkül álló, és ténylegesen felderítetlen b?neset. A sztori röviden: nagy valószín?séggel egy (bomlott agyú) dezert?r szovjet katona követte el a szörny?ségeket (az áldozatok fiatal pásztorfiúk és arra járó turisták voltak) a közeli Kékvíz-forrásnál és Bükipusztán, összesen 7 áldozatot hagyva maga után. A kommunista hatalom nyilvánvalóan eltussolta az esetet, ill. félrevezette a közvéleményt, de az eseményekre még mindig emlékeznek a még él? hozzátartozók és leszármazottak Pilisszentlászlón. 

Lajosforrástól a S (sárga), majd a P (piros)  sáv jelzésen haladtunk tovább a Sikárosi-rét, és az egyre er?söd? szarvasb?gés-koncert irányába. A rétet elérve valami megvillant a lámpák fényében! Mint kiderült, nem egy földöntúli ufófényt fedeztünk fel, csak egy itt éjszakázó kerékpáros turista iglo-sátrának fényvisszaver?je hasított bele az egyébként igen kellemes, már kevésbé fülleszt? éjszakába.

És igen: a beígért hidegfronti hatás lassan-lassan kezdte éreztetni hatását, mert a kiszáradt Király-kútnál tartott rövid pihen? utáni P háromszög jelzés kaptatóján már h?vös szelek fújtak. A kemény emelked? végén, Dobogók? tetején pedig már konkrétan „karikára” fagytunk. Azért megnéztük az éj végi, kora reggeli panorámát a 700 m magas hegyr?l, melynek mindenféle szakrális, gyógyító energiát és „b?vös hatást” tulajdonítanak. Mi viszont leginkább a „h?vös hatásra” fogunk emlékezni, azt hiszem. Brrrr! 

No, és itt bejött az a bizonyos gyenge láncszem szindróma, mert az els? busz indulási idejének közelségét?l elcsábulva utunkat már nem folytattuk Pilisszentkereszt felé, hanem 5.55-kor járm?re pattantunk és irányba vettük esti kiindulási pontunkat, Pomázt.

Több mint 20 kilómétert gyalogoltunk, kb. 800 m szintemelkedéssel tarkítva.
Egészségünkre! (..meg a szarvasokéra is.. )

Megyeri László
kollégiumi tanár

2018. szeptember 22.