HÍREK

Álom és valóság határán – A Szentivánéji álom a Nemzeti Színházban

A világirodalom halhatatlan alakja, William Shakespeare 1595-ben írta máig legnépszerűbb alkotását, a különleges hangulatú Szentivánéji álom című művét. Elsőként Arany János fordításában láthatta a magyar közönség, Nádasdy Ádám modernebb műfordítása 1995-ben készült el. A mű Szentivánéjjel, a nyári napfordulón játszódik, Athénban és egy közeli erdőben. Tündérek, a királyi pár, polgári ifjú szerelmesek és athéni kézművesek keverednek össze egy bolondos éjszaka játékos bonyodalmaiban. Az angol népi képzelet szülte tündérvilág, a Shakespeare-kori mesteremberek bohókás előadása és az athéni ifjak szerelmes kergetőzése a szerelem szépségét jeleníti meg. 

A Nemzeti Színház 2014-ben mutatta be a jelenleg is látható rendezést, melyben kiváló színművészek láthatóak, mint pl. a pályájuk zenitjén járó Nagy-Kálózy Eszter, Szarvas József, Schnell Ádám valamint fiatal művészek mint Tompos Kátya, Fátyol Kamilla, Mátyássy Bence, Fehér Tibor. A rendezés rendkívül ötletesen használta ki a darabban rejlő lehetőségeket, végig mozgalmasan vezetve a cselekményt. A színpadra állítás ugyan modern volt, de nem esett túlzásokba, ízlésesen beszéltette a szereplőket az embereket mozgató egyik legfőbb érzelemről, a szerelemről. Szerencsére nem voltak aktuális közéleti kiszólások sem (a cselekmény erre egyébként is kevésbé ad alkalmat), a látványos világítástechnika, a színpadi elemek mozgatása, a zenei aláfestés mind hozzásegítették a nézőt, hogy átélje az illúziót, hogy belefeledkezhessen a darabba. Hála a nagyszerű rendezésnek és a kiváló színészi alakításoknak, nem tűnt fel, hogy az első felvonás mintegy kilencven percig tartott, a teljes játékidő pedig meghaladta a 3 órát.

Tartalmas színházi este volt, sok nevetéssel, megható pillanatokkal, amely azonban nem nélkülözött némi szomorúságot sem. Hűen képezte le tehát az ember saját életében megjelenő érzelmeit, melyek mint tudjuk nem feketék és fehérek, hanem tele vannak árnyalatokkal. 

Cs. G.

2017. november 29.