HÍREK
Ha a kollégista bakancsot vesz…
Vagy sportcip?t, tornacsukát, de mindenképpen valami kényelmeset, amiben lehet trappolni, ütemesen, gyorsan, mert KIRÁNDULUNK. Hagyomány, hogy szeptemberben barangolni kell, ismerkedni. És szóba sem jöhet a magassarkú, mert a boss keményen diktálja az ütemet.
Szeptember 28-án felvettük a túracip?t, átszeltük benne Budapestet, fel a Pálvölgyi-barlangba, és megmutattuk a lábainknak, hogy nem csak aszfalt meg macskak? van a f?városban. 42 f? láthatta, hogy Budapest úgy is szép (épületekkel) meg így is, a természet lágy ölén, vagy ölében.
Leereszkedtünk a barlangba, a denevérek közé, bámultuk az évmilliós cseppköveket, láthattuk, hogy a sötét tényleg sötét, hogy nincs mit látni, még az orrunkat se, ha lekapcsolják a barlang lámpáit.
Aztán felkapaszkodtunk a várba, újabb járatrendszer következett, m?tétek régi helyszíne, a János Kórház egykori szolgálatába helyezett Sziklakórház. Viaszfigurákkal elevenítették meg a ’40-es évekt?l m?köd? kórház egészségügyi ellátását. Megtudtuk, hogyan lett hollywoodi sztár Morpheus, az altató berendezés Madonna kegyeinek köszönhet?en, hogyan segédkezett az ’50-es években a Tóth Árpád sétányon futó virágágyás öntöz?rendszere a kórház üzemanyag ellátásában. Az id?szaki Atombomba kiállításon pedig plusz történelmi ismeretekkel gazdagodtak tanulóink.
Hiába a mindennapos testnevelés, a tanár csak akkor lehet nyugodt, ha jól megdolgoztatja diákjait. A Sziklakórház megtekintése után „megiramodtunk” a Budavári Palotába, ahol a vár középkori és újkori építészetéb?l kaptak ízelít?t a tanulók.
Ekkor már lógtak a nyelvek, éhes volt a diákpocak, s még nem lehetett tudni, a Pálvölgyi-barlang boszorkányüstjei estére elkészítik-e a beígért rántott húst. A korgó gyomor, a megfáradt láb végül hazaszólította a 4K tanulóit. A vacsora (nem rántott hús, hanem carbonara spagetti) estére szívet melenget? lett, az ágyak, az álmok pedig édesebbek, mint valaha.
G. Sz.
2017. szeptember 28.