HÍREK

Pikáns pusztai - Avagy mennyit ér a pé? -

Én ebben nem vagyok profi, f?zni is csak receptkönyvb?l, meg a tévé el?tt nézni, ahogy rotyog az adás. Vannak, akik nálam jobban, szebben, üt?sebben. Pikáns pusztapörkölt pattant parányi piros ajkainkon. A szív megnyugodhat, az idegek rezgése megsz?nhet, nem én f?ztem (engem f?ztek, ismét), hanem kollégistáink a tanév utolsó kerti partiján.

Én csak asszisztáltam, ütemesen sirattam a hagymát, hogy nincs menekvés, boszorkányégetés lesz, a srácok karja pörköl?dik, nem baj, áldozati oltár. Paprika, paradicsom, husi rotyog, szállnak az illatok – Bia, fent vagytok már? De az ablak csukva, a kakaós csigát is fiú gyúrja, Soma, veled van az er? meg hamarosan a gyomrunk. Mi meg persze nézzük, Viktort is, hogy jó lesz, jó lesz, ?si magyar szokás, 3 nézi, 1 készíti. És a végeredmény? Terített asztal mellett ül a kis csapat, eszi, amit Viktor elé tesz, els? osztályú pusztapörköltet. Mindenki csak hümmög, a száját nyalja, hogy ez isteni, minden napra ilyet. AnSa felváltja Somát, cérnázza a csigát (van türelme), melyek ropogósak, kis falatkák, újabb hmmm. Aztán valami sötétség támad, Darth Vader-i eljövetel, de a kis csapatot nem olyan családbúl faragták, gyorsan pakol, - ess, es?, ess – a klubban nem ér minket a víz, csak Bálint nevetése sormintázza a kedélyeket. Mire nem jó egy természetfilm? Kész vicc, kész horror, a has tele, nehéz így a nevetés.

De mi lesz velünk jöv?re, Viktor f?z?tudománya nélkül? Lesz a 4K, lesz a kert, lesz bogrács, hozzá a gigászi fakanál, átadva Somának, a gigásznak, mert Isten áldásával: leszünk és eszünk!

Gergye Szilvia
nevel?tanár

2016. június 11.