HÍREK

Elcsukló szavak --- Végzősbúcsúztató 2016

Most csak ülök, és magam elé révedek. Ölemben ott a jól ismert névjegy, a könyv, hogy én én vagyok, a magyartanár, aki ismeri a bet?ket, amelyeknek meg kellene formálnia a szót. De nincsenek szavak, csak egymást kerget? gondolatok.

Április vége van, amikor útra kell engedni. Pedig marasztalnám az L-eket, az E-ket, a K-t, a V-t, de nem lehet. 4-5 év a 4K falain belül hosszú id?, s most ki kell tárni a zöld ajtót, és útjára kell engedni a 16 pár lábat.

Április 28-án 16 végz?sünkt?l búcsúztunk.

Jöttek a beszédek, az emlékek, a viccek, hogy jó volt ez a börtön, a sok regula, de most már tetszet?sebb lesz az utolsó metró érkezését megvárni mozi után csókolódzva a peronon. De hogyan lehet elengedni, hogy ne vegye más észre a könnyet, csak akinek szól, hogyan lehet elengedni azt, aki örökre szobát vett ki a Szív utcában?

Az emlékek után jöttek az ajándékok, keretben az elmúlt 4-5 év, s lufira aggattuk a vágyakat, az álmokat, hogy nesze Világ, küldjük a jöv?t. A jöv? pedig útra kelt, masíroz el?re, s remélem, a 21 óráig tartó beérkezés traumáján túl adtunk mást is nektek, kedves 4K-s végz?sök.

De a batyu, az a mesebeli (királyfis és királylányos) úgy jó, úgy igaz, ha beleteszek én is valamit:
„Vándor! Az út nem létezik, se szél, mely a tengeren sodorjon.
Az út akkor válik azzá, ha végigmész rajta!”

Ehhez az úthoz kívánok nektek herkulesi er?t, odüsszeuszi furfangot és egy vékonyka kis fonalat, mely mindig visszavezet benneteket egykori otthonotokba, a 4K-ba.

Gerge Szilvia
nevel?tanár

2016. április 28.