HÍREK

Végzősbúcsúztató

Április 28-án elbúcsúztunk végz?s diákjainktól. A m?sort Gergye Szilvia tanárn? nyitotta egy verssel, melyet erre az alkalomra írt végz?seinknek. Ezután igazgató úr, majd a DÖK nevében Krista Viktor búcsúzott. A végz?sök nevében Gubis Mátyás köszönt el, beszédében pedig felelevenítette az itt eltöltött 5 év emlékeit. Az emlékeinkb?l válogatott képekb?l egy közel 20 perces kis vetítést néztünk meg, mely el?csalogatott némi mosolyt, és a végére talán könnyeket is tanulóinkból. 

Ezután az alkotó, Gubis Mátyás felfedte a tablót, melyet szokásos módon az igazgatói iroda mellett helyeztünk el. Ajándékcsomagunk következ? darabja, a végz?sökr?l szóló versikék következtek, ismét Gergye Szilvia tanárn? tollából és el?adásában. Az emlékek és versikék mellé személyre szóló kis ajándékokkal, a végz?sök tablóképével és a kollégiumot ábrázoló kis h?t?mágnessel készültünk. Végz?seink is készültek, szintén személyre szóló ajándékokat készítettek.

A kerti partit most az id?járási viszonyok miatt elnapoltuk, de a fagylaltozás, beszélgetés, érettségiz?ink bátorítása az el?ttük álló feladatokban idén se maradt el.

Malmos Katalin
igh.

2015. április 28.

Ráadás Gergye Szilvia tanárn? tollából:

A reményvesztett érettségiz? panaszai…
Egy gondolat bánt engemet… (érettségiz? rapszódia)

Egy gondolat bánt engemet:
könyvek, tételek közt savanyodni meg.
Lassan merülni le, mint az iphonom,
mely zenével táplált egyetlen impulzusom.
Elfogyni lassan, mint a fekete ned?,
mely után már nem jön semmi der?.
Ne ily napokat adj, istenem!
Ne ily gyötrelmeset énnekem!
Legyek lexikon, mi kívülr?l tudja,
hogy a sok költ?nek ki volt a múzsa.
Legyek google, mi keresve kutatja,
hogy a háborúkat ki az isten dúlta.
S ha majd eldugult aggyal
a vizsgálóbizottság jajgat,
hogy kispofám, mindjárt jó nagyot buksz ám,
te meg b?szen feleled, töretve töretlenül rebeged,
hogy én… én… tudom,
a tételt kívülr?l fújom,
s ezt elharsogod matektól magyarig,
s az elnök ezen megütközik:
„Akkor engedjem át magát,
ha agyamban részeg féreg foga rág,
akkor kapjon érettségi bizonyítványt,
mikor a csiga házibulival traktál.
Magának akkora egyes dukál,
hogy tollam mindjárt libát okád.
Csak a testemen át,
bámulhatja tátva,
diáktársai pezsg?re nyíló száját.
S ott hagyják majd magát ?rl?dve,
tételei halmán verg?dve,
s ha majd az érkez? pótérettségin,
hol kínlódva, lassan szótlanságba izzadva,
tételeket fehér zászlóként lobogtatva
könyörögsz,
hisz tudod, hogy nincs már mentség,
csak tanulni tompán, ó szent restség!”