HÍREK
Séta a múltba
A legutóbbi vasárnapi ügyeletem egészen rendkívülire sikeredett. Délel?tt öt olyan egykori kollégistát fogadtunk kollégiumunkban, akik 1979 és 1983 között voltak kollégisták az akkor még Nagy Ilona néven m?köd? leánykollégiumban.
Utunk els? állomása természetesen a szobájukba vezetett. A nyolcvanas évek elején még 11-es számú szoba a mai 10-es és 11-es szoba volt összenyitva. Akkoriban 14 lakója volt a szobának. A lányok, bocsánat, asszonyok, anyukák körülnéztek és megelevenedett a múlt.
Ezen a szemüvegen keresztül a szoba úgy nézett ki, hogy két oldalfalánál álltak az öltöz?szekrények, középen pedig az emeletes ágyak, némelyik összetolva. A szobában a mai 11-es szoba bejárata mellett helyezkedett el a cserépkályha. Igen, a cserépkályha, minden szobában volt. A f?tésért a portás, Vince bácsi felelt. Persze id?nként a fázós lányok elcsenték a szeneskamra kulcsát, ugyanis Vince bácsi nagyon szeretett beszélgetni. Pillanatok alatt elterelték a figyelmét, míg valaki elemelte a kulcsot, beosontak a szeneskamrába, azaz lementek mai pincénkbe és szereztek némi f?t?anyagot a kályhába.
A mai els? emeleten végig jó nagy lakószobák voltak, a nagy zuhanyzó is a mai helyén volt, az els?, a kisebb, akkor betegszobaként funkcionált. A betegszobában az ajtó mellett volt egy ül?kád, a hosszú hajú lányok ott szerettek hajat mosni. Lakószoba még egyébként a földszinten is volt, a mai könyvtár és nagytanuló helyén. A második emelet ekkor még tervben sem létezett. Padlásfeljáró azonban igen, itt tárolhatták fellógatva az otthonról hozott sz?l?t. Az igazgatói, tanári és gondnoki irodák ugyanott voltak, az igazgatón?höz, Restyánszki Éva nénihez a mai tanári bejáratán keresztül lehetett bejutni, egy kis helyiségb?l nyílt az iroda és a tanári szoba is. A földszinti mosdókban akkor még zuhanyzók is voltak. Amikor nem volt az emeleten melegvíz, lejöttek a lányok a földszintre zuhanyozni. Úgy látszik, a melegvíz már a múltban is id?r?l-id?re visszatér? bosszúságot okozott.
Két tanulószoba volt, a mai kistanuló és a gépterem. A gépterem akkor hatalmas tanulószobájában sokat id?ztünk, a fizika és a matematika tanulásának emléke el?tört vendégeinkb?l ebben a szobában.
Utunk legnagyobb meglepetése ezután következett. A megszokott útvonalat hiába keresték az egykori kollégisták, falba ütköztek. A lépcs? mellett elindulva a pince felé menet leléptek pár lépcs?fokot, ez most is így van és ott mentek volna tovább egyenesen az étkez?be vezet? folyosón. Az étkez? és a konyha körülbelül a mostani folyosón található h?t?szekrények helyén kezd?dött a mai raktár, teakonyha és klub helyén. Bejárati ajtaja pont ellenkez?leg volt, mint a mai klubba vezet? ajtó, mellette tálaltak a konyhából, tehát a kiadóablakok a mostaniaknak épp a tükörképe lehetett. A hosszú étkez?n keresztül tudtak kimenni az udvarra is. Itt megint elid?ztünk kicsit, a zsíros kenyérr?l és a tepert?krémr?l komoly emlékeket ?riz épületünk. Akkor egy hónapban egyszer lehetett hazamenni, így a zsíros kenyér mellett a konyhás néni készítette házi tepert?krémre meghatódva emlékeztek vissza. Ilyen ritka hazamenetellel természetesen a mosást is meg kellett oldani, nagyüzem volt a nagy forgótárcsás mosógép körül, de hol is? Ez volt az els?, amit megkérdeztek, hogy megvan-e még a mosókonyha? És igen, a mai kisház egykor nyüzsg? lányokkal volt tele, a mosás szinte folyamatos volt.
Vendégeinknek köszönöm az élményt, egyrészt egészen új oldaláról ismerhettem meg koleszunkat, másrészt jó érzés volt látni, hogy mások is mennyire köt?dnek az épülethez, egy-egy helyen megállva ezernyi élmény és érzés hatalmasodott el rajtuk.
Malmos Katalin
igh.
2015. április 23.
