HÍREK
Szarajevótól Doberdóig
Órákat, napokat tölthetünk a Nagy Háború tanulmányozásával, ám mindez a lexikális tudás eltörpül, ha testközelb?l és él?ben szembesülsz a XX. század ?skatasztrófájával, a hétköznapok mészárlásainak bármely eszközével, legyen az géppuska vagy lángszóró, kézigránát vagy rohamkés.
Óhatatlanul felmerül a kérdés ilyen mérték? kegyetlen és értelmetlen pusztítás láttán, beszélhetünk-e egyáltalán gy?ztesekr?l akkor, amikor 4 évnyi mészárlás után hazatérnek a túlél?k és képtelenek beilleszkedni a békés mindennapokba.
Ha szóba kerülnek a nagyobb összecsapások, Verdun, Somme-folyó, Ypern és az isonzói csatáknál félbe marad a felsorolás, miközben a levéltárakból kikerül? anyagok és visszaemlékezések nyomán eddig elfeledett és tabunak számító sorsok kerülnek napvilágra, gondolok itt a Szamár-szigetre került magyar hadifoglyokra.
A múzeumpedagógiai foglalkozás ridegnek és unalmasnak t?net, ám biztos vagyok benne, hogy a 4K 10 tanulója egyáltalán nem érezte annak, s?t! Kollégiumon kívül adtak számot tudásukról. Természetesen mindenki kit?n?en vizsgázott, aki nem hiszi…
Kelemen Gábor
nevel?tanár
(Múzeumpedagógiai foglalkozáson történ? részvétel a Hadtörténeti Múzeumban, 2015. április 15-én.)