HÍREK

Egy polgári kézműves kálváriája

Szerelem, árulás, pénz, korrupció, prostitúció. Hö… höhöhö… Az embert hájjal kenegeti az élet ennyi szépség hallatán. Hogy nini! De hát én is, én is úgy, én is ilyet meg ezt. Hát minek is kötni, ha úgyis lógunk egyszer! Addig meg… Élni! Élni tessék!

Buli előtt alapozni szükségeltetik, tudja ezt minden fiatal sejt. 6 diákkal nevetőizmainkkal mi is alapoztunk, mielőtt kedden a Vígszínházban koldultunk volna az operában nevetéssel nevetésért. 

Pedig a sors sanyarú egy olyan férfihez, aki irigy kultúrája révén csak egy feleséget tarthat. Hát, istenem, nem lehetne mégis kettő! A hírhedt bandavezér, a polgári kézműves (értsd tolvaj, rabló, sikkasztó) Bicska Maxi könnyedén kijátssza az ilyenfajta szabályokat. És a nő az csak gond. Hát, még a sok nő! És nem angyalok a Pollyk, a Lucyk, a Mollyk, a Dollyk. Sajna Bicska Maxi még nem edződhetett Sub Bass Monster dalán: „Nincs nő, nincs sírás”. És nincs börtön sem meg akasztás, csak váágy. De egy tolvajnak, egy illuzionista bandavezérnek bűnhődnie kell, pláne, ha fejére vérdíj jár, és ugyebár a világ hozzá meg prostituál. Minden szaglik és szagoltatják. Bertold Brecht erre már 1928-ban rájött, és mily prózai fordulat, helyzetünk azóta sem változott. A cápa vörösen izzó szemmel megeszi a kishalat, a kishal a nála kisebbet, és így megy ez szépen, míg az ember hiú és kapzsi. Márpedig ennek ellenkezője még soha nem bizonyosodott be. Így hát a lyányok a kupiból nem protestálnak a feladásért járó jutalom ellen, Maxit lesittelik, és szép nyugodtan várja az … Mit is, mire is vár egy bűnöző, aki a rendőrfőnök legjobb cimborája? Na, mit is? Az akasztást, amit majd fog is az élet, de egyelőre irány a szabadság, hogy újra legyen pénz, nők, újra haraphasson a cápa.

Az élet már csak ilyen: forgunk vele rendesen, játszunk, hogy játszhassanak velünk. 

Gergye Szilvia
nevelőtanár

(Vígszínház, Brecht: Koldusopera, 2015. április14.)