HÍREK

Mindent vitt a kör Bubi, avagy életek Csiky Gergely módra

Merülni, lubickolni jó. Sikerben, a hírnévben, gazdagságban. És ehhez minek is a munka! Csak a jó öreg (i)gazság: jól kell házasodni.

Ilyen és ehhez hasonló tanácsokat kaptak március 12-én diákjaink a Radnóti Színházban bemutatott Buborékok című darabban. Családtörténet? Talán igen. Vagy épp nem. Uncle Sam ujja most mindannyiunk felé mutat, mily herdáló, mily erkölcsös is maga az ember.

Adva van egy család, Solmayék, nagyszerű apával (Gazsó György), aki hazugságokkal fújja a kihűlt családi fészket, és egy anya (Kováts Adél), aki szívja a buborék nevű családi kasszát, míg ki nem pukkad, vagy épp pukkasztják. Házasság, szerelem, féltékenység, viszályok, mily szép az élet, ha fújják. De vajon meddig lehet?

A nyelv, az a szép magyar nyelv, melyet diákjaink úgy szeretnek tanulni és elemezni magyar órán, engedi is, hogy húzzák, fújják, pukkantsák. A közmondásokat, a szólásokat tépte és újraragasztotta a darab, melyen a nézői fogsor sorra felderült. De mindig jön egy pont, ahol elcsúszunk a magunk által elhajított banánhéjon, ahol megmered a tekintet a tükörben látott arcon.

Csiky Gergely jól ismerte az embert. A vagyonra, a hazugságokra teremtetettet. Tudta, ha az ember időben változik is, a tér azonban hibáit újragenerálja.

A nyelvi játék és humor olyan kulináris élményt teremt, hogy hajlamosak vagyunk elfeledkezni a felénk tartott tükörről. Pedig az ember akkor is benne van, ha nézik, ha nem.

Gergye Szilvia
nevelőtanár

2015. március 12.