HÍREK

Egy mítosz bugyogójában

Hogy milyen szép Heléné áttetsző csipkés ruhában, Agamemnón fia, Oresztész fekete fecskét magára öltve, Apollón meg lemeztelenítve, megtudhattuk egy XXI. századi átiratban, a tanév első színházi estjén, november 5-én a Radnóti Színházban.

Hat, még Radnóti-szűz diák lépett be a teátrumba, hogy megtekintse az évad első bemutatóját, Euripidész Oresztész című darabját.

Fortyogott a pokoli színpad az ősöktől a fiúkra, testvérekre szállt bűnöktől. Gyilkosság, erőszak, hazugságok, árulás kongó rozsdával meszelte a díszletet.

Oresztész a két és félezer éves bűnképet vetíti elénk. A bennünk élő bosszút, mely sikolt, és választ követel. A lélek ingatag, isteni segítségért kiált, amely érkezik is pucéran, egyetlen (kegyetlen) bugyogóban, kivillanó farpofákkal. Keserű arcon csapás, a törikönyvek hazudtak, se lepel, se köpeny, se saru, csak a két pofás felcsillanó valóság, hogy az isteneknek is van fenekük, no meg talpuk, hogy semmiben sem különb a több ezer éves múlt jelen nemzedékünknél. A bűnt csak a megbocsátás írhatja felül, s patyolatozza még a darab végére beteljesülő szerelem.

Egy kedves kis színház, hol tükör által, valóságosan csattant az emberi gyarlóság: könnyű elcsúszni a banánhéjon. De vajon ne együnk többé banánt?

Gergye Szilvia
nevelőtanár

2014. november 10.