HÍREK

A Vidékiek a színházban (Gogol: A revizor)

Türelmesen vártam kollégiumunk színházi élményre éhes és kíváncsi lakóit a portán. A hangosbemondó halk, duruzsoló, hívó hangja után végre megjelent az öt diák. A fess Márió, öt szolidan elegáns, szép lányt kísérhetett a Vígbe. Felszabadultan trécseltek a Határ útig. Itt kiderült, a metró nem jár! Futás a pótló-buszhoz! Nem fértünk be az első konzervdobozba. A másodikban ringatózva kikalkuláltuk, talán odaérünk! Kiszabadulva, haraptuk a levegőt. A villamostól már futottak a kopogó magas sarkú cipők, a piroson átsuhantunk, az emeleti lépcsőket leküzdöttük. Bár a helyünk nem volt a miénk, a kakasülő kakasülőjének üres székeire lehuppanhattunk.

A madártávlatból elénk táruló színpad egy kifuserált, évtizedes felújítás után sóvárgó uszodabelső képét mutatta. A száraz medence alját hamar benépesítették a szereplők. A történet elkezdődött. A vidéki polgármester és a helyi elöljárók rémülten szőtték a tervet, a városban lévő, ismeretlen, pesti revizor megnyerésére. Az ijedt, szabadszájú, buta, korrupt vidékiek, a léhűtő, kártyaadósság elől menekülő, céljavesztett pesti értelmiségiben vélik felfedezni az inkognitóban tevékenykedő hivatalnokot. Aki ezt a szerepet elfogadja, sőt, még a kéretlenül felajánlott, feketén koszos „kölcsönöket” is. Azonban a nagy átverésre, egy felbontott levél elolvasása révén fény derül. Ennyi a gogoli sztori rapid verziója, és nincs is több! Bár a trágár kifejezéseket szorgalmasan, késve kisípolta a színpadtechnika, és az aktuálpolitikai utalások, poénok „ültek”; nem igazából értettük, miért kokainista a nagyon vidéki polgármesterné, vajon mire utal a lány szeme alatt virító monokli és mit szolgálnak az ide-oda bevágott, taktusnyi musical részletek? Azonban hatás van, figyelünk, a közönség együtt él az előadással, még a darabból való kiszólásokra is reagál. A szünet ennek a kapcsolatnak meg se kottyan. Jön a nevetés a geg után, és ha kell, kérésre is a taps. A színészek remekül hozzák amit kell, eszünkbe se jut, hogy egyik jobb lenne a másiknál. Nagyokat derülünk. Kinek mi jön be? Talán a színpadra álmodók szerint, a nézőközönség túlnyomó többségét alkotó, farmeros, szandálos, elnyúlt pólójúaknak a szleng, a lassan elenyésző kisebbségbe szoruló szépen öltözötteknek pedig a Jézus Krisztus szupersztár, az Ének az esőben, a Kabaré néhány részlete és az az egy sor Radnótitól?!

Mégis, jól szórakoztunk! Óriási vastapssal kérte vissza, újra és újra a közönség a színészeket. Jó előadás volt katarzis nélkül.

Kellemes társalgás közepette, lassan haza blatyogott a vidéki kollégisták kis csoportja.

Gyöngyösiné Révész Andrea
nevelőtanár

2014. június 2.