HÍREK

Valami útra kel... (végzőseinket búcsúztattuk)

Az élet olyan, az ember ha akarja, ha nem, pakkot kap t?le, hogy aztán vidd, cipeld magaddal teherként, vagy fül mögé kunkorodó pajkos mosollyal. S ha ez nem elég, az élet még olyan is, hogy menni kell. De kell a búcsú, az elköszön? szó, s kell hogy elmerüljünk az emlékekben, melyek éltetnek, s melyekb?l tudjuk, hogy volt egy állomás, mely után újabbak jönnek.

Mi is búcsúzkodtunk, emlékekkel felszerelkezve köszöntünk el április 29-én 14 végz?sünkt?l. Kicsit belemerültünk az évekbe, jöttek a diákokról készült képek, amelyeken néhol jókat derülve láthattuk a múló id? kizöldül? nyomait, míg eljutottunk a kollégium számára készült tabló leleplezéséig.

Diákjaink kis ajándékcsomagot kaptak személyiségükhöz ill? meglepetésekkel, s ?k is köszöntöttek minket, tanárokat és gazdasági dolgozókat egyaránt. Új hagyományt indítottak útjára; virággal hagyták lábnyomukat a kollégium udvarán. Az id? a búcsú pillanatában nem érzékenyült el; engedte a szalonnamajszolást, a fagylaltozást az udvaron. Partner volt a végs? beszélgetésekben, az utolsó együtt nyammogásokban kint, az udvaron.

Az igazi útravaló, az igazi pakk, a kollégiumban töltött évek, a diáktársakkal folytatott beszélgetések, s azok a dolgok, amelyekr?l talán jobb, ha mi, pedagógusok nem is tudunk. Szóval a batyuba került ez meg az, a szél az jön hozzá, a kormányos meg majd úgyis küzd.

A szemek itt-ott könnyel teltek, mert tudjuk: 
                         Valami útra kel, valami útra válik bel?lünk, a 4K-ból.

GSz

2014. április 29.