HÍREK

Egy magyar sármőr kalandjai - Dunán innen, Tiszán túl -

A csajok buknak a sármos pasikra. Az egyenruha? Az meg légypapír. De milyen egy sármos pasi, csávó, fiú, férfi, az emberiség koronája? Hm… Hát, legalább egy David Beckham! Szóval, hogy magas, jóképű, birtokosa legyen valamiféle kockahasnak, melyen meg lehet számlálni a táblás csokoládé hasábjait.

Ja, a szőrzet! Az ne legyen, mert jön a ,szúr’. Befelé nem? Képzeld, szívem, nem. Így egy Jonny Depp kilőve, és bajszosan Brad Pitt sem kell. Hát, ízlések és korok. Ez meg a mi századunk. Hej, de valamikor, hajdanán (hajdinán)…

Hát, valamikor az Erkel Színházban jártunk, pontosan október 16-án, hogy részesei legyünk a magyar bajszos sármőr kalandjainak, úgy Dunán innen, Tiszán túl. A pasi (csávó, fiú, férfi) Háry János, akire mi tagadás buknak a nők. De János is kitart az ő Victoriája, khm, Örzséje mellett, hiába hivatja udvarába a szépséges Mária Lujza. A történet eléggé operás, rá egy kis szappan (a két szót meg vond össze, no, mit kapsz), Háry János kap egy lehetőséget, a bécsi udvarba utazhat, hogy meghódítsa Mária Lujza kezét. Ja, hogy ő ebből nem kér! Az nem érdekel senkit, csak a szívszerelmes Örzsét. Megy is a huszár után, mert egy pasit a szoknyától védeni kell, nehogy a kunkorodó bajusz felhajtsa a nehéz rokolyát.

A történet persze szappanosan és operásan is pörög, a huszár lénye háborút kíván, az osztrákok politikai törekvései még inkább. Bár most itt a hunyó nem Ferenc császár, hanem a kis korzikai. Érkezik is a hadüzenet, melyet Napóleon jól kisütött, még meleg a szegfűszeg illatú mézeskalács, mikor átadja a császárnak. Lehet hogy jobb lett volna megenni? Áh, egy ilyen pasival az oldalunkon, mint Háry János! A csata zajlik, a huszárok küzdenek, szólnak a katonadalok és Napóleon sír. Keservesen sír. Háry János elfenekelte, no, szó szerint. Nincs mese, rückverzkonzertrieren haza, de előtte kell az X a békére, itt a meleg mézeskalács, írd csak alá! Lujzikánk örül, a válás kieszközöltetett, a Bóna-parti helyett jöhet a Duna-parti, egy új házasság, a János. Így a családot össze kell hozni, egy kis pofavizit, étel, ital, egy kis pipi, természetesen kétfejű, bár jobb a hozott szalonna. Abonyi. Hogy ez hol van? Ja, akkor császári rendelet: légyen ez császárszalonna. 

De lehet egy mesének így vége? No, most őszintén! Még férfit is mi adjunk az osztrákoknak? (Ja, hát, hol terem a magyar vitéz?) Ezt Örzse nem hagyja. Irány Ausztria, és forr a két szív, össze, mézeskaláccsá, benne egy kis tükör, hogy legyen mibe belenézni, s mindig tudni, hová is tartozunk. Nem a pompa, nem a fény, hanem suba meg guba, csak így, a világ végéig. A haza meg mindenkit hazavár, hív, melenget, Dunán innen, Tiszán túl. Egy haza, ahol a madarak nem kétfejűek, egy haza, mely küzdeni, s nem megfutamodni tanít. Egy haza, hol vannak pasik, hozzá csajok, s ki-ki maga szerint melenget, fűszerez.

Gergye Szilvia
nevelőtanár

2013. október 21.