HÍREK

Éjszakai szarvasűzés Simon-halálától Fagyoskatonáig

De ki az a Simon? És mitől lett fagyos a katona?

A kérdés jogos, de mielőtt ezt megválaszolnánk, azelőtt tisztázzuk, hogyan kerültünk (már megint...) ide, azaz a Pilis-visegrádi-hegység kellős közepébe.

Hagyomány kollégiumunkban, hogy a rendszerint augusztus végétől október elejéig tartó szarvasbőgésbe belehallgassunk, és ez idén sem volt másképp. A terv mindig ugyanaz, vagyis késő estétől reggelig sétálunk-bóklászunk - persze célzottan, kijelölt utak, ösvények mentén - az erdőn-hegyen. Az útvonal persze minden évben módosul kicsit, de úgy, hogy Dobogókő azért benne legyen.

Idén is Pilisszentkeresztről indultunk a kalandra, egy nagyon kellemes, szinte nyárias éjszakán. Első érintendő helyünket a Klastrom-kutat gyorsan elértük, mely a magyar turistaság egyik bölcsője, hiszen 1888. szeptemberében itt alakult meg a Magyar Turista Egyesület dr. Téry Ödön orvos, és báró Eötvös Loránd fizikus kezdeményezésére.

Kis pihenő, evés és vízvétel után már indultunk is tovább a Mária-pad érintésével a Pilisre. Szarvasbőgés ekkor még nem igen volt, csak nagyon messziről hallatszódott, ellenben lépten-nyomon kisebb-nagyobb pöfeteggombákba botlottunk, amiből sikerült is vagy másfél kilót gyűjteni a túra végére. ☺

A piros kereszten kezdtük meg hosszú mászásunkat, érintve egy hatalmas kaszálót is, majd értük el az egykori Pilis-tetői katonai bázis aszfaltútját, amin jobbra fordulva ereszkedtünk a jelzés elágazójáig. Itt egy kis „vargabetűvel” csatlakoztunk rá a zöld sávra, de a Simon-halálához érve már le is tértünk róla.

És hogy ki Simon? Egy pálos rendi szerzetes, aki remeteként élt a hegyen, amikor Mohács után betörtek az ország közepébe is a törökök. A történet szerint ezen a helyen - ahol korábban egy fából készített egyszerű kereszt is jelölte az eseményt - ölték meg hitéért, majd élettelen testét legurították a sziklás-köves meredélyen. Az ösvény meredekségét és nehezen járhatóságát mi is meg tudjuk erősíteni, mert itt bizony nézni kell, hogy hova lép az ember: kövek, gyökerek és kidőlt fák mindenütt. Szerencsére ez a technikás szakasz nem tartott sokáig, és közben megérkezett az első bőgés is a Pilis-nyereghez közeledve.

Itt egy hosszabb pihenőt tartottunk, előkerültek a „túlélő” szendvicsek is, és a hely történeti vonatkozásairól is megtudhattunk egy, s mást. A második világháborúban itt komoly harcok folytak, többször gazdát cserélt ez a stratégiailag fontos hágó. Az elesett katonáknak állít emléket az itteni obeliszk.

A Fekete-kő sziklakilátójához gyorsan felértünk, kicsit hallgattuk a bőgést a szeptemberi éjben, bélyegeztünk a „Pilis szirtjei” bélyegzővel, majd kellemesen lejtve jutottunk le a Két-bükkfa-nyeregbe, ahol úgy döntöttünk, hogy a rövidebbik úton megyünk fel Dobogókőre. Mint kiderült, jó döntést hoztunk, mert itt aztán beindultak a gímek rendesen! Annyira, hogy közvetlen a Rezső-kilátó előtt megvilágítottuk, és le is fotóztuk őket! Csörtetésüktől szinte megindult az erdő, olyan hangzavar keletkezett hirtelenjében.

Ezen élményekkel tarsolyunkban értünk fel Dobogókőre hajnali fél ötre. Lepacsiztunk a 700 m-es magasságot jelző csúcskővel, bélyegeztünk az Országos Kéktúra pecsétjével és megnéztük a báró Eötvös Lorándról elnevezett egykori menedékházat is.

Nem volt más hátra, mint leballagni Pilisszentkeresztre, a túra kiindulópontjára, és elérni a fél hatos buszt. A piros sáv jelzés viszont lefelé eléggé köves, buktatós, bokatörős, ezért eldöntöttük, hogy nem itt fogjuk rohanással behozni a hátrányt.

Fagyoskatonánál a sárga sáv elágazására kellett figyelnünk, és az érdekes név itt is egy halálesetre hívja fel a figyelmet, ugyanis itt tévedt el és fagyott halálra 1848/49 telén a hóviharban, egy a seregből szabadságra hazatérő honvédkatona.

A fél hetes buszt csíptük meg végül, amivel már Pomázig roboghattunk, s végül a HÉV-vel tértünk vissza a fővárosba.

Épségben, fáradtan, de rengeteg élménnyel a tarsolyában „landolt” a kollégiumban kis csapatunk. Mottó: Jövőre, veletek, ugyanitt! ☺

Az éjszakai túrázó csapat tagjai voltak: Baráth Zsombor, Csősz Zoárd, Duska Iván, Fekete Attila, Horváth András, Szelényi Gábor

Megyeri László
túravezető tanár

2025. szeptember 20.

Az út során talált gombák, immár tányéron

Fáradtan, de nem megtörten

A kirándulásunk egyik "alanya"