HÍREK

Szurdokok mentén a Bakonyban

Az ezévi kollégiumi túrák során igyekszünk olyan tájegységeket, helyeket felkeresni az országban, ahova vagy egyáltalán nem jutottunk még el eddig, vagy annyira régen, hogy az már lassan a múlt ködébe vész…

Most is így voltunk ezzel, mert utoljára 2019. júniusában látogattuk meg hazánk eme gyöngyszemét, és bár a novemberi ködben (ami nem is volt) nem, de a geológiai és történelmi múltban azért sikerült „elvesznünk” kissé, annyi látnivalóvaló jött velünk szembe.

Fuchs Antal vadászíró (aki bakonyi –huszárokelőpusztai- születésűként ízig-vérig vadász, és a cserkelés nagymestere is volt) jelmondata egyszerre könyvének címe és életfilozófiája is: „Dicsértessék a Bakony!”

Öt évvel ezelőtt a Keleti-Bakonyt céloztuk meg, most viszont a Központi-Bakonyba igyekeztünk. Annál is inkább, mert november végén már nagyon rövidek a nappalok, a hegység viszont 120-130 kilométerre van a fővárostól. Ezért eleve szoros volt az időterv. Ugyan készültünk lámpákkal, de havas, saras terepviszonyok közepette túrázni sötétben egy világosban is nehéz terepen, nem egyszerű feladvány.

Korai indulás, vonatok, átszállás reggelire. Nem rossz..  Várpalota előtt azonban már kaptunk némi kárpótlást, mert megmutatta magát a tél: a Keleti-Bakony jellegzetes „őrhegye”, a kopár Baglyas-hegy fehér leplet öltött magára. Ez előre is vetítette, hogy bizony lesz hó a Központi-Bakonyban is.

A hőtartomány bár plusz tartományban volt egész nap, a völgyek természetes elzártsága és hidege tartotta az előző napokban lehullott hómennyiséget. Porva-Csesznek vasúti megállóhelyre Veszprémből 1 órás út után érkeztünk meg egy BZ motorvonat jóvoltából, ami rutinosan küzdötte le a szinteket, áthaladva az idén felújított két vasúti viadukton. Megérkezvén starthelyünkre rövid pihenő, átöltözés és turistabélyegzés után már kezdtük is öt fős kis csapatunkkal a túránkat a P/S sáv közös jelzésén.

4,8 km várt ránk az információs tábla szerint Vinyéig a Cuha-völgy legszebb, felső szurdokában kanyarogva. A patak útját követve hatalmas mészkősziklák mellett haladtunk el, melyeken kiválóan lehetett tanulmányozni a földtörténeti középidőben keletkezett ún. mezózos dachsteini mészkőformációkat: vetődéseket, áttolt takaróredőket, barlangokat és kőfülkéket, köszönhetően a Föld belső mozgatóerejének és a felszínformáló erőknek.

Vinyén már jobban volt mozgás, a kellemes idő sokakat a szabadba csábított. Kis pihenő, büfézés és a szokásos bélyegzés után már vettük is az irányt a Kőpince-forrás felé (amely a Központi-Bakony kevés működő, és iható vizet adó karsztforrásainak egyike), majd túránk egyetlen komolyabb kaptatója, a Zörög-hegy következett kb. 250 m szintemelkedéssel. Sajnos itt utolértek minket a Vinyén elmellőzött terepmotorosok, akiknek továbbra sincs semmi keresnivalójuk az erdőben, a hegyen, tevékenységük illegális, ön- és közveszélyes, továbbá rendkívül káros a természetre (zaj, bűz, ösvények tönkretétele, a talajerózió elindítása stb.)! A terepet nem ismerve természetesen csetlettek-botlottak-estek a Z sáv jelzés helyenként sziklás, köves, havas-saras ösvényén… Ez megéri, érdemes??? Márciusban ugyanitt számos muflont láttunk fiaimmal, most esélyünk sem lett volna ilyenre a fentebb írtak miatt. 

Közben megkezdtük ereszkedésünket a jobbról fel-felbukkanó Csesznekre, mely fölé a csodálatos délutáni napsütésben fürdő, meredek sziklaszirten álló bakonyi lovagvár magasodik.

De mielőtt még megcéloztuk volna a tatárjárás után, 1263 körül a környékbeli Bána nemzetségből származó Jakab trencséni ispán (IV. Béla király kardhordozója) által épített belső tornyos hegyi erődítményt, megtekintettük a festői Kőmosó-völgy egy rövid szakaszát. Ez a meredek szirtekkel és leszakadásokkal határolt szűk szurdok ad teret a szikla- és falmászás szerelmeseinek, mivel számos klettersteig/via ferrata (vasalt út) található itt, különböző nehézségi fokozatokkal.

A vár pénztárát őrző „strázsamester” nem volt szigorú velünk, így a látogatási idő vége felé érkezvén még simán beengedett minket, és még kedvezményt is kaptunk. Ezt az igazán impozáns várat mindenkinek látnia kell, mert túlzás nélkül állítható, hogy fekvése, nagysága alapján dobogós helyen áll nem csak a Veszprém megyei, de a dunántúli várak között is.

A régi, 13. századi vár alapfalai a felső vár délnyugati része alatt húzódtak. A feltárt nyomok szerint a téglalap alakú építmény a felső várnál lényegesen kisebb volt, amelyet harántfalak osztottak kisebb helyiségekre. Ezt a várat a 14. században teljesen lebontották. A 15. század eleji vár új alapokra épült. Az alaprajza egy téglalaphoz csatlakozó ötszöget formázott, középen belső udvarral. A déli oldalon alacsonyabb gazdasági épületek húzódtak, a többi fal a vár lakóépületeit rejtette. A déli oldalon egy félkör alaprajzú kis torony is állt. Az északnyugati bejáratot valószínűleg felvonóhidas kapu védte, melynek Garai-Cillei címeres szemöldökköve máig fennmaradt. A felső vár néhány szép faragású kőtöredékét a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik; ezekből a történészek arra következtetnek, hogy a vár hajdani külleme tükrözte az építtető Garai nádor gazdagságát.

A vár megtekintése után az Ördög-árkot és a Gizella-átjárót már nem vállaltuk be, mert erősen sötétedett, és hatalmas szikláival, szűk völgyével, átereszeivel az nem az a hely, ahol ilyenkor bolyongani érdemes, még lámpával sem… Megfogadtuk viszont, hogy ha visszatérünk, akkor ezzel kezdjük túránkat.

Közben indult a buszunk is, és egy dudari átszállással a budapesti buszra váltva röpke 2 óra alatt a Népligetben voltunk. Mindenki kellemesen elfáradva, sok szép élménnyel gazdagodva tért vissza reggeli kiindulási helyünkre, a Kisfaludy Kollégiumba.

A túrázó csapat tagjai voltak: Forrás Szilárda, Varga Noémi, Baráth Zsombor, Horváth András és Megyeri László.

2024. november 24.                                                      

Megyeri László
túravezető tanár

További képek az alábbi fotóra kattintva...