HÍREK

Végzősbúcsúztató – a rítusok megtartó ereje

  Mindenki tudja, hogy milyen program szerepel a középiskolás generáció áprilisvégi naptároldalán. Mindig ugyanaz, semmi új. Ez a program a  már bölcsig lecsurgó ballagás.

A kiüresedéstől fenyegetett esemény talán épp itt, ennek a korszaknak a végén ér be igazán a céljába. Talán ekkor van a legnagyobb esély arra, hogy a résztvevők – érettség előtt állók, diáktársak, nevelők, segítők, szülők – egyszerre éljék meg egy korszakot lezáró rituálé, különböző aspektusú, de mégis hasonló karakterű és erejű hatását.

Kollégiumi közösségünk is megáll ilyenkor egy kicsit, és elbúcsúzik kirepülő diákjaitól. Bár mi meghagyjuk a ballagás címszót a középiskoláknak, nálunk is ismert eseménysor az, amit várunk, remélünk, szervezünk, és hiába minden rutin – állunk előtte némi feszült izgalommal.

Feszít bennünket a sok élmény, emlék, szembesülünk „a most tényleg vége van” megállapítás szigorú beköszönésével, mosolyodik el a lelkünk látva a felnőttség után korábban annyira vágyó és attól most már nem menekülő - egyszerre elbizonytalanodó és bizakodó, éveken át nálunk, köztünk formálódó teremtéseket.

Jön az ismerős élménysor. Megérkezés, kijelölt helyek elfoglalása, búcsúztató és elbúcsúzó beszédek, ajándékozás. De mi egy kicsit eltérünk a sztenderd forgatókönyvtől. Nálunk a végzősök közvetlen közelében, együtt van minden maradó. Az évek során, közösségi programokon készült képek együttesével „lepjük meg” az életbe kilépőket, a mi tarisznyánkban nem só, pogácsa bújik meg, és nem eresztünk lufit az égbe. Helyette kapnak pl. iránytűt, azért hogy könnyebben tájékozódjanak az élet kanyargós útjain, valamint jusson eszükbe, hogy e kalandozással együtt járhat, néha-néha az eltévedés. Írhatnak üzenetet maguknak a jövőbe, melyt öt évig, időkapszulába zárva megőrzünk, és visszavárva őket, azt kinyithassák. Nálunk van meghatottság, jókedvű kacagás, elcsendesedés és fagyizás melletti csevegés. Ilyenkor újra és újra megéljük azt, hogy milyen jó megállni, visszatekinteni, összegezni, ünnepelni, ünnepeltetni, és a rituálék történései és  cselekedetei  által feltöltekezni.

Néhány idézet a főszereplőktől: „Majdnem sírtam, mikor írtam magamnak a levelet.” „Meghatott, hogy az egész koli miattunk összegyűlt.” „A képek szembesítettek azzal, hogy mennyit változtam, változtunk az évek alatt, de nem csak testben.”  „Jól esett, hogy a kolinak is fontosak vagyunk.” „Nagyon megfogott az a gondolat, amit az iránytű „üzent”

Jó utat kirepülők. Szeretettel gondolunk rátok.

Révész Andrea