HÍREK
KÖRHINTA – huszadik századi ballada a szerelemről
Vacogva vártuk a villamost ezen a fagyos februári estén, de nem baj. Nem baj, mert az idei, novemberben megrekedt tél először adott lehetőséget a didergésre és juttatta eszünkbe, hogy mi is a természet része vagyunk, még ha egy járdaszigeten állva is cidrizik a lábunk. Van fenn és lenn, van álom és valóság, a rossz mellett jó, a hidegre pedig majd jön az enyhülés.
A diákoktól nem igen jött panasz a fagyos körülményre. Hallgatás, felderengő mosoly, ide-oda mozgó tekintet, topogás – valószínűleg, legbelül mindenkiben izgett-mozgott a színházi élmény.
Mert az élmények, nemes értelembe vett igazi kavalkádja ért bennünket a Nemzeti Színház Körhinta című előadásán.
A zenével, tánccal, énekkel, prózával bemutatott, sűrített cselekménysorú, szaggatott történet leginkább az érzésekre hatott, azokat mozgatta meg. És nem is baj - hiszen a mai, gyakran percben, eredményben mért hétköznapjaink ritkán adnak lehetőséget érzéseink mély megélésére. Ez a színpadi színes eseménysor élt a közlés számos eszközével, dinamikus egyensúlyt kialakítva közöttük. Pulzált, hömpölygött, lüktetett az előadás, és ha le is lassított, meg is rekedt – jött a feloldás, hogy tovább repítsen bennünket.
Bár, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes tagjai most „alkalmazott” résztvevői voltak a produkciónak, mégis táncuk ölelte körbe a darabot, élesítette igazán a dramaturgiát, hitelesítette ezt a népies jellegű balladát. A lényegre fókuszáló, kevés prózával előadott történetmozaik fukarul bánt a színészi játék lehetőségeivel. Itt nincs összetett jellemábrázolás, a művésznek azzal a kevéssel, abban a kevésben kell megéreztetni a karakter klisészerű viselkedése mögötti személyiséget. Ez, leginkább a Patakinét alakító Szűcs Nelli árnyalt színjátékában mutatkozott meg.
Diákjainktól, a színházi élmény milyenségét firtató kérdésemre – az egybehangzó „jó volt” kamaszos válaszon kívül, néhány érdekes gondolatot is kaptam. „Valahogy az élet is ilyen (?), van benne a rossz mellett jó.” „Hát igen, nehéz a szerelem” :) „Figyelni kell rá, hogy mi az igazán értékes” , és „Nem gondoltam, hogy a tánc is tud beszélni.”
A teltház, az ismétlő vastaps igazolta, hogy Vidnyánszky Attila és Zsuráfszky Zoltán fantasztikus, egyedi, önálló egészet alkottak a Sarkadi novella alapján forgatott ikonikus film, színházi adaptációja során.
Ezért megérte egy kicsit vacogni.
Révész Andrea
2023. február 9.
