HÍREK

Források nyomában a Börzsönyben

Hosszabb kihagyás után a kollégium túraklubja 2021. december 12-én ismét nekivágott a hegyeknek.

Ezúttal a Börzsöny-hegység déli részére kirándultunk, hogy működő vagy mára már kiszáradt, elfeledett, de szépen foglalt források mentén fűzzünk fel egy útvonalat a hóval borított téli terepen.

„A Magyarországi Forrástúrák” elnevezésű túramozgalom célja és feladata is egyben, hogy bemutassa a hazánk különböző tájegységeiben fellelhető kutakat, forrásokat. Ezek közül vannak iható, és a hatóságok által emberi fogyasztásra alkalmatlan vizű források is. Utunk során mindkettőre akadt példa.

A 22 km-es, kb. 600 m szintemelkedést is magába rejtő túra Zebegényből indult és ide is tért vissza. Mivel ez egy szervezett teljesítménytúra volt, a rajtban nevezési lapokat kellett kitöltenünk, nevezési díjat fizetnünk a szolgáltatásokért és a sikeres teljesítés után járó díjazásért. Az itinert (menetlevelet) kézhez véve indítottuk hosszú utunkat a hamisítatlan téli (havas, jeges, hideg) időben.

Első ellenőrzőpontunk az Ernő-forrás volt, de ennek megtalálása bizony igen nehéznek bizonyult. A trianoni emlékhely és a Kós Károly-kilátó megtekintése után ugyanis nagyon sokan nem találták a helyes turistajelzést, sajnos az itiner torzított térképe nem volt szerencsés megoldás. Előkerült a rendes térkép is, de ekkor már tömegesen jöttek velünk szembe túrázó csoportok, figyelmeztetve minket is, hogy ne menjünk a rossz irányba. Végül sikerült megtalálni a faluba visszavezető K+ jelzést, de ezután meg a leírás nem stimmelt: a S+ jelzés helyett ugyanis a So (sárga forrás) jelzés vezetett el az egyébként minimális vízhozamú, de szépen foglalt Ernő-forráshoz.

A forrás után egy újabb „kavarás” következett, mert mi tovább haladtunk a vadászok által kihelyezett szalagozáson a Bodza-völgyön. Ez a szalag teljesen megegyezett a túra rendezői által kihelyezett szalagokkal… Nem volt mit tenni, vissza kellett térni a helyes útra, ami egy meredek, havas-jeges-saras ösvény volt a Remetekereszt-bércre, utunk legmagasabb (412 m) pontjára. Ennek leküzdése után már hamar az Országos Kéktúra útvonalán találtuk magunkat, ami levitt minket a Köves-mezőre. Köveket ugyan nem, de szikrázó havat és napsütést - és némi jeges szelet - láthattunk, érezhettünk, miután kiértünk a széles rétre.

Innem a túra talán legszebb, ám, mint kiderült, egyik legtaktikásabb szakasza következett a Kapu-hegyen és a Gubacsi-háláson át a Király-kútig. Igazi gerincvándorlás volt ez kisebb föl-le menetekkel tarkítva. A Gubacsi ereszkedője viszont mindenkiben „mély emlékeket” hagyott: rendkívül meredeken kellett lemennünk a parkolóig, és bizony megtapasztaltuk az „anyaföld” szeretetét, szinte mindenki esett-csúszott ezen a szakaszon. Természetesen nem adtuk fel, jutalmunk pedig egy fekete macska barátsága volt a Málnás-forrásnál.  

Az iható vizű forrás megkóstolása, és az ellenőrző kód felírása után gyorsan mentünk is tovább, hisz le kellett faragnunk a lemaradásból, és már mindenki várta a törökmezői ellenőrzőpont frissítő állomását, ahol igazi terülj-terülj asztalkám fogadott minket! (Előtte azért még vissza kellett másznunk a forrás kedvéért elhagyott Só-hegy gerincét. Huh!) Ami tehát ránk várt: házi májas és kolbászkrémes kenyerek és mindenféle csalamádék, lilahagymával, és az elmaradhatatlan, finom teával, desszertnek pedig - stílszerűen - szaloncukorral levezetve a fenséges étkeket.

Miután a bendőnket jól teleraktuk, elindultunk túránk befejező szakaszának megtételéhez. Innentől már végig a Z sáv vezetett minket az egész évben nyitva tartó Törökmezői turistaház, és a szintén iható vizű, Fehér-forrás érintésével (utolsó előtti ellenőrző hely) a hosszú Malom-völgyön át ereszkedve a célig, Zebegényig. Még a völgyben is volt azért egy utolsó ellenőrző kód, a kiszáradt János-forrás mellett, de ezután már meg is láttuk az első fényeket, így az időközben beüzemelt lámpáinkat sem kellett sokáig használnunk.

A célban jó hangulat, meleg, és persze a rendezők fogadtak minket, akik átadták a jól megérdemelt díjazást (az egyik legszebb hazai fém túrajelvényt!), és az emléklapot, hogy teljesítettük a túrát.

Kicsit időztünk még, hiszen volt fél óránk a következő vonatig, ahol a csapat nagy része álomba szenderült, és már csak a Nyugatiban ébredt fel…

Kemény menet volt, egészségünkre, mindenkinek gratulálok!

A csapat tagjai voltak:

Együd Vanda Zoé, Turóczi Csongor, Scaggiante Filippo, Ojava Alex és Ojava Ádám.

Megyeri László
kollégiumi nevelőtanár

További fotók is megtekinthetők az alábbi fényképre kattintva