HÍREK

Éjszakai túra a Pilisben

Kollégiumunk tanulói Megyeri László tanár úr, rutinos túrázó vezetésével éjszakai túrán vettek részt a Pilisben a 2021.09.24-ről 25-re virradó éjszakán. A túrán 8 fő vett részt, vegyesen lányok és fiúk, régebbi, és új kollégistáink közül.

Az idei túra több szempontból is kiemelkedő, hiszen nemcsak két év inaktivitás után, nagy létszámmal indultunk neki meghódítani az éjszakai erdőket, dombokat és hegyeket.

Az elszánt csapattal péntek este 8 órakor indultunk el a kollégiumból, ahonnan Pomázra vezetett utunk. Itt indulás előtt készítettünk egy csoportképet, és tanár úr tartott egy rövid történelmi ismertetőt azokról a helyekről, amelyek ránk vártak azon az estén.

Túránkat könnyed sétával kezdtük Pomáz városában, ahol további érdekességeket hallhattunk, elhaladtunk az Életfa mellett, aztán rövidesen elérkeztünk arra a pontra, ahonnan már nem volt visszaút, és ahol mindenkiben tudatosult, hogy milyen sötét is az éjszaka… Felkapcsoltuk lámpáinkat, és magunk mögött hagyva a civilizációt, belevetettük magunkat az éjszaka rejtelmeibe.

Utunkat a zöld háromszögön, némi emelkedéssel kezdtük, és már ekkor szembesültünk azzal, hogy környezetünk bizony éjszaka is ugyanolyan aktív, mint nappal. Lépteinket baglyok huhogása, gallyak roppanása és lepkék szárnycsapása kísérte, melyek lámpáink fényét követték.

Első pihenőnket a Janda Vilmos-háznál, a néhai Hubertus-vadászháznál tartottuk. Mire ideértünk, az éjszakai sötétség még inkább úrrá lett a természeten, amit némi folyadék- és energiapótlás közben megtapasztaltunk, hiszen szemünknek csak a holdvilág segített a tájékozódásban.

Innen folytattuk utunkat a zöld háromszögön, most már érezhetően egyre és egyre magasabbra jutva, és megérkeztünk első (két) akadályunkhoz. A Kis- és Nagy-Csikóvár előtt találtuk magunkat. Előbbi 475, utóbbi 556 méter magas csúcsával várt ránk, hogy meghódítsuk őket. Közepesen nehéz, poros, csúszós terepen vezetett utunk, ahol az adrenalinhiányról gondoskodott az éjszakai természet. Hangos ágroppanások, levélzörejek, és állathangok biztosították a kellő izgalmat a haladáshoz. A csúcsokhoz vezető emelkedőkön is egyre szebb kilátás tárult szemünk elé, ám mikor felértünk a nagy-csikóvári csúcsra, a látvány, mely elénk tárult, kárpótolta fáradó lábaink. A távolba tekintve a fényárban úszó szentendrei tájat pásztázhattuk. Sajnos a Csikóvári Csőlyukban található emléktáblát most nem volt lehetőségünk megtekinteni, de csüggedni nem volt okunk, hiszen megannyi izgalom várt még ránk ezen az éjszakán…

Megkezdtük ereszkedésünket, és a zöld háromszög Csikóvár utáni végén Magyarország egyik állandó, tiszta vizű forrásához, a Lajos-forráshoz értünk. Második nagyobb pihenőnket itt tartottuk. A túra ezen pontján többünket is elragadta az álmosság, de Megyeri László tanár úr előrelátóan gondolt erre is, és kaptunk egy újabb, elég nagy adag adrenalinlöketet. Több, a Pilisben (és nem mellesleg az útvonalunkat érintő területeken) történt gyilkosságról, halálesetről is beszámolt nekünk, melyeknek egy része ugyan legenda, de van, amely tényleg megtörtént, és ezt egy-egy emléktábla, illetve útvonal, vagy terület neve is őrzi. Megismertük többek közt a Fagyott katona, a Bükki-pusztában történt több áldozattal járó gyilkosságokról, illetve szökésben lévő német banditák által elkövetett vérfürdőkről is hallottunk. A legvérfagyasztóbb azonban talán mégiscsak az volt, amikor egy kaszával elkövetett gyilkosságról számolt be nekünk tanár úr. Ilyen hangulatban egészen más érzés volt újra felkerekedni, és tovább haladni Dobogókő felé. Senki sem ment szívesen leghátul, és az adrenalin is dolgozott bennünk, hajtott minket előre.

A forrástól utunk a sárga jelzésen folytattuk. Megkerültük a Bölcső-hegyet, és következő fő célpontjaink a Tölgy-ikrek voltak. Ekkorra már jócskán benne jártunk az éjszakában, az éjszakai állatok egyre aktívabb életet kezdtek élni, és az est fő attrakciójára is itt volt a legnagyobb esélyünk: megérkeztünk arra a helyre, ahol a legaktívabban, és a leghangosabban bőgnek a szarvasok.

Ezt a tevékenységet leginkább a Tölgy-ikrek utáni szakaszon, a piros sávjelzésen tapasztaltuk. Itt volt a legközvetlenebb a kapcsolatunk az erdővel, illetve közeledtünk túránk egyik legszebb nem magaslati kilátásának helyszínéhez, a Sikárosi-réthez. Ez a rét a környező dombok és hegyek ölelésében gazdag faállománnyal ad otthont annak a szarvasállománynak, melynek hímjei bősz, vad hangon bőgtek nekünk. Ez volt a túra egyik legizgalmasabb pontja. Olyan közelségben voltunk az erdővel, ahogy haladtunk a rét felé ereszkedve, hogy egy szakaszon körülbelül 20-30 méterre vonultak előttünk, aztán mellettünk vaddisznók, pontosabban 3-4 vaddisznó. Ezen a részen lekapcsolt lámpákkal, fokozott óvatossággal és izgalommal haladtunk. Itt bőgtek a leghangosabban is a szarvasok, illetve egyikőjük szintén nagyon közel volt hozzánk, olyannyira, hogy eleinte azt hittük a vaddisznók mozgolódására, hogy azon az estén szemtől szemben találhatjuk magunkat egy szarvassal is.

Lámpainkat egészen a rét másik végéig fel sem kapcsoltuk, hiszen a holdvilág gyönyörűen megvilágította utunkat. Innen megkezdtük túránk legkeményebb szakaszát az országos kéktúra dobogókői szakaszán, ahol egy elég meredek szakaszon kellett megmásznunk Dobogókő csúcsát. Annyira fárasztó volt, és ekkor már a gyilkosok óráján is túl voltunk, mondhatni lassan hajnalodott már, hogy többször is meg kellett állnunk rövid pihenőkre. Kacskaringós, meredek, erdős szakaszon haladtunk, ahol az ösvénytől nem messze több állat szempárja is ránk kukucskált. Őzek, nyulak kísértek minket a célig. Dobogókő tetején már a hajnali, felkelő nap égboltja fogadott minket, és az egyik sípálya tetejéhez érve meseszép látvány fogadott minket. Itt is készültek képek.

Túránk végállomása Dobogókő hegycsúcsa lett, ahol a kiépített kilátóról megtekintettük a Dunakanyart, néztük az ébredő várost, és pótoltuk az elfogyasztott energiát. Innen busszal indultunk vissza Pomázra, onnan pedig a kollégiumhoz.

Összességében egy jó csapat egy nagyon élvezetes, és érdekes, közepes erősségű túrán vett részt sok látnivalóval. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy a következő alkalommal velünk tartson. Én biztos ott leszek!

Rakonczay Bence
tanuló

2021. október 1.