HÍREK

Kiállítás a lépcsőfordulóban iskolai sapkajelvényekről



Megszokott kiállítóhelyünkön, azaz a kollégium földszinti és első emelet közt elhelyezkedő lépcsőfordulójában ezúttal "Iskolai sapkajelvények és Bocskai sapkák Magyarországon, 1919-től napjainkig" címmel nyílt kiállítás.

A tárlat Megyeri László tanár kollégánk jóvoltából jött létre. A kiállításról és a sapkajelvények világáról alább olvasható rövid összefoglalót is ő készítette.

Jelen kiállítás célja, hogy bepillantást nyújtson az iskolai sapkajelvények világába, melyeket egykoron rendes Bocskai sapkán, utóbb inkább a kabát hajtókáján, hordtak és hordanak.

Ez a színes jelvénykavalkád történet nagyjából 100 esztendőt ölel fel, s bár mára a sapkák eltűntek, és a tűzzománc technológiával készült jelvényeket is egyre inkább a pléh-műanyag kitűzők váltják fel, szerencsére még vannak jelvénykészítő mesterek hazánkban, akik szívvel-lélekkel és szaktudással készítik továbbra is ezeket a szignatúrákat. (Az Első Magyar Tűzzománc Jelvénygyár történetéről, a jelvénykészítés technikájáról bővebben is olvashattok a lépcsőknél kihelyezett ismertetőkön, az ugyanitt bemutatott jelvényeket pedig a vitrinben is megtekinthetitek.)

A (sapka) jelvények elsődleges feladata és célja, az esztétikai élmény adásán túl, természetesen az volt, hogy az illető kifejezze hovatartozását, elhivatottságát, legyen az valamilyen társadalmi, polgári egyesület, párt vagy éppen katonai alakulat (lásd az I. világháború különféle egységeinek exkluzív jelvényeit).

Az iskolajelvények később, csak a világháború után jelentek meg és kezdtek teret hódítani, jellemzően tehát sapkán (Bocskain vagy tengerészsapkán), ritkábban egyenruhára, mellre tűzve. Kezdetben jellemző a magyar királyi állami kiscímer ábrázolás, körirattal ellátva, utalva az intézményre (gimnázium, reálgimnázium, leányiskola, líceum stb.). Később megjelennek más ábrázolások és témák (nemesi címerek, városcímerek, vár- és városábrázolások, egyházi és irredenta jelvények is). Ezen időszak legkiemelkedőbb mesterei: Berényi Lajos (a kiállított jelvények döntő többségét ő készítette), Morzsányi János, Boczán Károly, Jerouschek Károly.

1945 után lekerül a Szent Korona a címerpajzsról (marad az ún. Kossuth-címer), de az 1948 utáni jelvényeken már dominál a kialakuló kommunista diktatúra jelképrendszere (fogaskerék, kalapács, vörös csillag stb.). Természetesen ebben az időszakban is készülnek igen tetszetős, igényes darabok, bár egyre többször már műgyantás kivitelben. Ez a tendencia sajnos ma is jellemző, mert alig akad zománctechnikával készült jelvény.

A vitrinben mindegyikre találunk szebbnél-szebb példákat, ritka és érdekes darabokat egyaránt. Sajnos több jelvényen meglátszik az „idő vasfoga”, esetenként kopottak, zománcuk matt, fénytelen, ill. hibás. A kispesti iskolajelvények és a képeken szereplő példányok a vitrinben külön jelölést kaptak, a könnyebb beazonosíthatóság érdekében. A jelvények „hordozói”, a Bocskai-sapkák szimbiózist képeznek a színes kitűzőkkel, így a legszebb is gyűjteni, de az idők során a sapkák jelentős része elkallódott, posztó anyaguk tönkrement. Ma már nehezebben fellelhetők, mint „koronájuk”, a jelvények. A sapkákon lévő sávok az évfolyamokat jelölik, belül pedig sokszor alumínium vagy más fém monogramokat helyeztek el, hogy elvesztés esetén visszakerülhessen gazdájához.

A kis kiállítást, melynek anyaga sok év gyűjtésének eredménye, korabeli hangulatokat idéző tárgyak (papírpénzek, tanulmányi értesítők, tankönyvek, térképek stb.) kísérik.

Kellemes időtöltést kívánok mindenkinek!

Megyeri László
nevelőtanár